Te Vártál a Megváltásra, a Hassadim Fényére?
A Zohár olvasása közben, arról a tényről kell gondolkodnunk, hogy az egyetlen dolog ami hiányzik nekünk, az a Hassadim Fénye. Ha ugyan arra a valóságra nézek, mint amiben benne vagyunk, de a Hassadim Fényén keresztül, ami kiárad az én adományozási szándékomból, akkor a mostani valóság helyett a lelki valóságot fogom látni.
Ahhoz, hogy elkezdhessem érezni a Felső Világot, csak a Hassadim Fénye hiányzik nekem ami kiárad belőlem mindenhez körülöttem. Legtöbbször nagyon sok időt, energiát és magát az életet vesztegetünk teljesen haszontalan cselekményekre amik nem tőlünk függenek. De az egyetlen dolog amit tényleg tudunk tenni az az, hogy a Hassadim Fényéhez húzzuk közelebb magunkat, hogy megjelenjen bennünk, mint az adományozás tulajdonsága amiben a Hochma Fénye beöltözik, a Teremtő megismerésére és elérésére.
Az összes többi tett amit mi, nem a Hassadim Fénye (mely a környezet iránti adományozási viselkedésünk) megszerzése mellett teszünk, egy negatív reakciót idéz meg Föntről. Ez is korrigál minket, de a szenvedés hosszú útján keresztül, ami egy idő után visszatérit minket az adományozás törekvéséhez, bár a szenvedésen keresztül.
Ezek szerint ha egy ember folyton megkülönbözteti azt amit meg kell tennie, és amit nem, azaz, hogy megszerezze ezt az egyetlen cselekedetet, ami Tőle származik – az adományozás tulajdonságát – az azt jelenti hogy “ő vár a megmentésre”. Pont ezt kellene éreznünk miközben a Zohár Könyvét olvassuk.
A Kabbalisták ezt a lelki valóságot tárták fel. Tehát mi hiányzik nekem, hogy ugyan ezt tárjam fel és lássam hogy miről beszélnek? Az egyetlen dolog ami hiányzik nekem az a Hassadim Fénye.
hd
b
