Dr. Michael Laitman

A felnőtté válás megtanulása

Kérdés:

Amennyiben a Fény a legmaximálisabb, legteljesebb élvezet, akkor én azt jobban meg akarom ismerni. Hogyan tehetem meg mindezt? Úgy tűnik hogy közelebb kerülök ahhoz de közben nem veszem észre…

Válaszom:

Nekünk kell eldöntenünk kit választunk: A Fényt, vagy az élvezetet amit az hoz? Amennyiben mi az élvezetet választjuk akkor az nem működik.

Csak kezdetben van úgy, hogy a Fény az élvezet által vezet minket előre, hogy mi felnőhessünk és felnőtté vállhassunk. Ugyanígy neveljük a gyerekeket ebben az életben. A mi gyermekeink megkapnak, mindent természetesnek véve, és növekszenek ameddig egy bizonyos kort el nem érnek, és akkor azt mondjuk nekik: “Várj egy pillanatra, most már te felnőtt vagy”. És utána már sírhat, kiabálhat amennyit csak akar hogy ő gyermek akar maradni, és továbbra is cukorkát akar, az már nem működik. Amennyiben felnőttünk el kell végezzük feladatainkat, felelősségünket a hadseregben, munkánkban, úgy kell viselkedjünk mint egy felnőttnek.

Mit jelent az, hogy érettnek lenni? A felnőtt már nem rohangálhat az élvezet után, neki az adakozás felé kell haladnia! Mi egy társadalomban élünk, és adakoznunk kell mások számára: munkába kell menjünk, hozzá kell járulnunk a társadalomhoz, és akkor meg van a jogunk a létezéshez.

Ugyanígy van a spirituális világban is. A felnőtt nem egyszerűen csak élvez, ő arra vágyik, hogy egy magasztos és hatalmas célt érjen el életében. Érettnek lenni azt jelenti, hogy adakozáson belül létezni, hogy nem az élvezetért dolgozunk, hanem annak forrásáért.

Ez az a fajta lojalitás amit elvárnak tőlünk. Ez az amikor a Fénnyel magával hozunk létre kapcsolatot, nem csak azzal amit attól megkapunk.

Ezáltal mi jelenleg egy új érába lépünk be, amikor a Fény többé nem ad nekünk élvezetet. Az többé nem ígér nekünk kellemes dolgokat előre, és mi nem rohanunk előre azért mert új élvezeteket várunk a jövőtől. Semmi vonzót nem látunk magunk előtt.

Ezen a ponton nincs más választásunk, mint hogy egy új paradigmába lépjünk be: ahelyett hogy az élvezetet kergetjük, annak forrását kell megtaláljuk. És amennyiben mi ezt nem akarjuk, a helyzetünk rosszabbá válik. A Fény így is úgy is arra kényszerít majd minket hogy ezt megtegyük azáltal, hogy elzárja minden lehetőségünket az élvezetekre. És akkor elkezdhetjük kérdezni: “Mi is történik? MI az értelme életemnek? Miért tűnt el az élvezet? Mit tehetek?”

És akkor már nem az élvezetről kérdezünk, hanem annak forrásáról: “Hova mentek az élvezetek? Mi történt azok forrásával? Honnan is jött az korábban?” És így haladunk előre.

Mivel mindaddig amíg mi élvezeteket kapunk nem kérdezünk azzal kapcsolatban. De abban a pillanatban mi nem kapjuk meg a jelenben, és nem várható mindaz a jövőben akkor az már egy probléma. Akkor én elkezdem keresni, honnan is kellene annak érkeznie: “Miért nem jött mindaz? Mi történt itt?”

Ezen a ponton én elkezdem látni, hogyha én élvezetet akarok kapni, nekem közelebb kell kerülnöm annak forrásához. És hogy oda közelebb jussak azt jelenti, hogy ki kell cseréljem megszerzés iránti vágyamat az adakozás iránti vággyal.

hzs

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,377 seconds.