Dr. Michael Laitman

A távoli otthon Fénye

Kérdés:

Mit jelen az, hogy a Fény érzékelése?

Válaszom:

A Fény érzékelése azt jelenti, hogy élvezetet érzünk. Ebben a világban én képes vagyok különböző dolgokat élvezni, melyek örömet okoznak nekem vagy sem, az én érzelmi, és értelmi állapotomtól függően. Egyszer élvezek ágyamban maradni, és nem akarok felkelni a leckére menni, máskor én alig várom, hogy kiugorhassak ágyamból, de nem engedik, és még egy hétig ágyban kell maradjak, hogy meggyógyulhassak.

Más szóval mindez nem abszolút élvezet, mint valami édes, puha, vagy meleg, mindezeknek korlátozott feltételes jelentése van. Néha azok élvezetet adnak, máskor épp ellentétesek.

Azt a közös élvezetet az amit mi a kollektív élvezet iránti vágyon belül érzünk (A megszerzés iránti vágyon belül), hívjuk úgy, hogy “Fény”. Mindez azért van mert a kezdetben létező Fény teremtette meg vágyunkat, az edényt, és most a vágy akkor kap élvezetet amikor a Fény kitölti azt vagy megjelenik benne. Ez az ahogy meg vagyunk tervezve! Ennél fogva amikor a Fény elhagyja a vágyat, az felsír, és vissza akarja a Fényt szerezni. Ez az ahogy a teljes teremtés meg lett teremtve.

De a Teremtő azt akarta hogy mi a Fényt a saját magunk akarata alapján vágyjuk, és ne csak egyszerűen megkajuk és élvezzük. Az érzett élvezet mellett, a Teremtő arra vágyik, hogy megértsük a Fényt és annak tudatában legyünk: Honnan is jött az? Hol van annak a forrása? Miért teremtett az meg minket, és mit akar az tőlünk? Ez olyan, mintha a Fény meg akarná nekünk mutatni: “Nézd milyen távoli csillagról jöttem, ott minden olyan jó és csodálatos, és én magammal akarlak téged oda vinni!”

Ennél fogva az elrejtőzik előlünk, és elkezdi megpróbálni a figyelmünket magára felhívni különböző közvetett akciókkal minden oldalról. Az játszik velünk ameddig mi végre elkezdünk vágyni arra, hogy megismerjük a forrást ahonnan az érkezik, ahelyett, hogy csak azt az élvezetet kergetjük amit a Fény hoz, és azon élvezetek ellenére amiket az hoz.

Valójában amennyiben mi vágyunk arra hogy elérjük azt, annak “otthonát”, az azt jelenti, hogy mi szeretjük Őt, és nem csak azokat az élvezeteket, melyeket Ő hoz. nekünk annyira szeretnünk kell Őt, hogy készen kell álljunk arra, hogy “elrepüljünk” arra a helyre, a “távoli csillagra” ahonnan Ő jött, csakhogy nehogy még egyszer elváljunk Tőle. És mi ezt megtesszük annak ellenére, hogy teljesen visszautasítjuk az élvezetet, ennél fogva megmutatva Neki, mennyire szeretjük Őt magát.

hzs

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,367 seconds.