Igazán érdemes hinni a bölcseknek?
Rabas írja: “Mi az árvíz a munkában” c. cikkében: fel kell vállalni, hogy hiszünk a bölcseknek…
Tegyük fel, hogy kész vagyok a bölcsesség szavait elfogadni, mit jelent ez? Értem a bölcsek szavát? Értem az üzenetét?
Előszöris nem dolgozunk testekkel a Kabala tanában. Testek nem léteznek, csak lelkek. A szemünk előtt az agyunkban megjelenő testek képei egy álomvilág árnyai.
Része vagyok egy vágy-rendszernek, aminek sok megjelenése van: ásványi, növényi, állati, s végül beszélő. A “bölcsek23 azok kijavított lelkek, az Ős-Ád-Ám, megtört szerkezetében. Segíthetnek és támogathatnak: szponzoraim, mentoraim lehetnek és tanácsokat adhatnak megtört lelkemnek.
Hát ennek megfelelően kell elfogadni a tanácsukat. Például a Zohár Könyve beszél Simon rabbi csoportjáról és szerepel Elijáhu (Illés) próféta, Mózes, Áron, Dávid és Salamon királyok és sokan mások. de ne tekintsük őket evilági élő embereknek, hanem mint kijavított lelkekre, úgy nézünk rájuk. A megtört lélek részei, amelyik általuk kel új életre majd. Ők már részben kijavultak, s segítenek a részek új összeállításában eggyé.
Amikor a Zohár azt mondja “és Rabbi Simon..vagy Abba rabbi..azt mondta…akkor sem valódi emberek beszélnek, hanem ezek az önzetlenség elérésének más-más fokai, lépcsői. Rajtuk keresztül tanulok a szellemi (önzetlenségi) lépésekről: az egyik így jelenik meg, a másik amúgy. Olyan, minta kabbalisták mondanának valamit, de valójában ők a kapó-hordozó erők elemei.
Mindegyik bölcs egy egotlan (szellemi) fogalom, erő vagy képesség. Ez a “bölcsekben való hit”. Azt az adás-szintet akarom elérni, amit ők, akikről olvasok. A “hit” az maga az adás-vágy.
A lecke tanulása alatt az ember ráhangolódhat erre a gondolatrendszerre és vágyhat arra, hogy ez befolyással legyen rá aznap. nem kell értenem, miről is van épp szó, de a szavak szelemi (egotlan) lényegébe behatolhatok így is. Ez az,amit úgy nevezünk: hiszek a bölcseknek (szenteknek).
