Kérdés:
Hogyan csatornázom a gondolataimat a csoporton át?
Válasz:
Azért, hogy fontosnak tartsuk az Adót, amiben minden benne van, s megkérjük, hogy kapni-akarásunkat adni-akarássá változtassa,mindehhez el kell rejtőznie, hogy a nagysága ne tegye az önzésünket a rabjává.
Tehát elbújik, mintha nem lenne semmije. Ezért elkülönülve nem függünk Tőle. Hanem az Adást a csoporton át kaphatjuk meg. Szándékosan részekre tört minket (a kapni akarás vágyát), hogy lássuk meg magunkon kívül, mi is a gyűlölet, a harag, a kéjvágy, a hatalomvágy, milyen sokféle a Vágy. Másokon jobban megértjük.
Az átlagember nem észleli magán belül a kéjvágyat vagy gőgőt, hosszú belső fejlődés kell ehhez, hogy a megvilágító Fény megmutassa nekik (nem lélektanként, hanem az önzetlen Fény viszonylatában).
Tehát nem az átlagemberhez mérjük magunkat, hanem a különleges csoport részeként, akinek a közös vágya a Teremtés: ehhez képest nézi az egoista kéjvágyait.
Nem jelenhet meg a Teremtő, el kell bújnia, mert ha látható lenne, akkor tetszeni akarnánk neki – ezért a teremtő maga helyett küldi a Csoportot, a Társakat. A társakat elutasítom és ellenzem, de látom, hogy van bennük szellemi (önzetlenségi) vágy és ebben az ellenségességben fedezhetem fel magamban a rosszat, az önzést. Így tárja fel a csoport – az ellenségességemben – az Igazságot.
Ha mégis folytatom a tanulást a társakkal és elfogadom, hogy az önzésem ellenére tesznek valamit a belső egyesülésért, akkor elkezdem nagyra értékelni a közös helyzeteinket. És az erőfeszítésem mértékében a Körbevevő Fény a csoporton át elér engem. A Teremtő a csoportban jelenik meg.
És végül minden egy Kli, egy koncept lesz.
