A végső korrekció lenyomata
Kérdés:
Nekünk ellen kell állni az egoizmusnak, vagy dolgoznunk kell vele?
Válasz:
Akkor állok ellen az egoizmusomnak, amikor már látom őt, amikor már felismerem magam, a Teremtő pontjának a segítségével. Beismerem, hogy ez az én természetem; azonban ez a Teremtő természetére cserélődik, ha egyszer korrigálom, mert az egoizmus a Teremtő lenyomata.
Ez az, amiért az egoizmus úgy van megjelölve, mint „egy segítség a személy ellenében”: ez egy ellentétes is formája annak, amire szükségem van, de ez mégis segít nekem, mivel semmi másom nincs.
Ebből az okból hiányt szenvedek a Fényből, amely segít kielégíteni az egoista „bevésődéseimet” a lenyomatban, helyes minőségekkel és az egység megszerzésével – amely a Teremtő formáival való egységre utal.
A mi egoizmusunk minden ellentétes formát tartalmaz, ahogy azok formálódtak, miközben elidegenedtek a saját teljességüktől, a mi világunkban.
Ezek a formák, mint gondolatok tartalmazzák, egyik a másikukat, mint a „matrjoska babák.” Nekünk meg kell érkeznünk ez helyreállított formában, ami egy fordított forma a mahoz képest, a Fény segítségével.
Ezért vagyunk az egoizmusunk ellen a felismerés által, hogy mindenünk megvan a Felső Fény kivételével. Tehát magunkra kell vonni a Felső Erő befolyását a vágyaimon az egység egy jövőbeni állapotához, a vágyamat, egy korrigált formára. (Reshimo).
Ezért mi azt mondjuk, az első pillanattól, hogy “tesszük és hallani fogjuk”; más szavakkal, készen állunk az egységre, amikor megkapjuk a vágyat a csoporttól.
kn
