Szétválni, hogy társuljunk
Tényleg, ahogy az Arcok, a Parcufok egyre lejjebb hullanak a Végtelen teljességből, egyre szétesettebbek lesznek. Teljesen eltérőkké válnak a különbségeik: a jobb s a bal, a felső és a lenti, a szembeni s a háttal-adó, a hím és női részek, mind tisztábbak s jellegzetesebbek itt lent.
Ahol teljesség van, ott minden tett teljes tökéletes, persze egyedi módokon, sajátosan. Azon a teljes szinten mind egyenlőek. Amikor a lelkek teljes egymásba-fonódási szintjén vagyunk, akkor a legkisebb lélek is eléri, amit a legnagyobb : nincs köztük különbség. Mindenki eléri a tökéletes Végtelen Fényt, a maga módján, a maga értékrendjében.
Tehát minél lejjebb száll egy szellemi-lelki objektum, annál összetettebb, annál ellentétesebb részekből áll. Valaha minden rész a Végtelen Világban volt s nem voltak különbségek, viták köztük. Aztán elkezdtek elkülönböződni: egyik kicsit jobbra a másik kicsit balra ment (A Haszadim, az Irgalom fénye szempontjából) vagy feljebb meg lejjebb (A Hochma fénye szempontjából) vagy szemből és hátulról látszanak (a hordozók, a Kelim szempontjából).
Mindenféle ellentétes formák jöttek létre,a kik a teljesség hiányát mutatják, amit ki kell egészíteni. Az Acilut Világában ez világos, az Ősöreg Atik szinten nincsenek különbségek, az Arich Anpin (Hosszú Arc) területén kicsit már megjelennek, az apa-anya szinten, az Aba ve Ima terén már evidens eltérések vannak – a szemközti s a hátsó oldal, a fent és a lent (Aba ve Ima és Isz-szut- nagyapa-nagymama).
Hogy a ZON a Fiú-Lány szinten két ellentétes vitázó Parcuf legyen: a Zeir Anpin (rövid arc) meg a Nukva, (nőstény) ami a kiteljesedéshez nagyobb javításokat igényel. És mi, a lelkek szintjén még jobban szembe állunk egymással, szörnyű gyűlölet, ellenállás, hatalmas szakadékok választanak el. Már vitával sem jutunk el egymás kiegészítéséhez. El kell ismernünk a tehetetlenségünket, a rosszazós voltunkat, meg kel érteni, mennyire szembenállunk, vitatkozunk egymással, s akkor találunk majd módot közelíteni az Egyhez, a felső megvilágításhoz, aki segíthet.
Megtörtek lettünk, szétestünk és elvesztettük az eszméletünket (tudatosságunkat). Addig kell segítséget kérnünk, amíg még tudunk. Ezért van a világok lépcsőzetes világa, amelyek lépések, melynek során felfedezzük a szétesésünk miatti hibáinkat s annak elemeit.
És van egy ellentétes törvény is itt. Ha fentről nézünk lefele, akkor különbség a hím és nőstény közt (Zahar and Nekeva), teremtő és teremtmény közt, adás és kapás közt egyre erősebbnek tűnik. De felfelé emelkedve az adás és kapás eleinte kevésbé látszik, eleinte teljesen bölcsnek és igazságosnak érezzük magunkat s csak lassan vesszük észre a különbségeket az énünk és az adó-szint közt. És végül két ellentétes háromszögben látjuk magunkat.
Fölfelé indulva egyre több részletet veszünk észre a világokban, ahogy a Fény megvilágítja nekünk. Az alsóval szemben a felső olyan, mint egy egész világ egy kis homokszemmel szemben, ha a rész-elemeit és tulajdonságait tekintjük.
kgy
