Dr. Michael Laitman

A lélek az amit átadok

Amikor én kilépek az én érzékelésemből és megprobálok valaki másban létezni, én nem az Ő egoisztikus tulajdonságába lépek be, inkább én kapcsolatba lépek azzal amit Ő még el sem tud képzelni maga számára, az Ő lelkébe, az Ő spiritualis potencialjába kapcsolodok be. Én nem tőltőm meg az Ő egoizmusát, inkább magamat épitem bele, az én spirituális hasonloságomat, képemet benne.

Az az igazsag, az én lelkem az minden, amivel én kielégitem a másikat.

A léleknek nem a személyen belül létezik. A “lélek” az vágy, és a vágy nem anyag, nem lehet lemérni. Ez egy tér, erő, az akarat ereje amit én szándékozom a másik felé, miközben az összekapcsolódik velük, és bennük marad, mint egy lenyomat, mint információ arról amit én beléjük helyezek, amelyel én akartam beteljesiteni őket.

Az Én vágyam megoszlik a tőbbi lelek kőzőtt, az emberek saját  es általános vágyai között. Az elején még nem vagyok tudatában ezeknek, csak később, miután egy magasabb szinten vagyok, egy felsöbb lépcsőn, akkor kezdem én aktivan őket beteljesiteni. Ezáltal egy ilyen tendencia, epekedés kifele, az ami megformálja  az emberi lelket.

A test meghal, mivel az egy állat, nincsen benne semmi. Az számit, mennyit sikerült az életemben atadni másoknak magamból, nem a fizikai cselekedetekkel, nem kell pénzt és erőket adva, hanem csak vágyakat átadva. Végül is a vágy a legerosebb erö a világban.

Egy szemely hatása a másikra a vágyban van, ez teszi lehetővé hogy valahogy belépjünk másokba.

Tehat a barát szerepe a csoportban a másokba való befektetése által van meghatározva. Akarom vagy nem akarom, az amit a többiek belém helyeznek az kezd dolgozni, befolyásolni bennem. A globális válság felfedi ezt az önző összefüggőséget közőttünk, ugyanilyen módon összevagyuk fonódva lélekben is.

A lélek általánosságban szólva valami közös dolog. Csak egy lélek létezik, egy ember, egy Ádam. És mi, az ő részei, még nem értjuk, hogy menyire függünk egymástol, mint egy spirituális organizmus, egy spiritualis rendszer részei.

Ennél fogva mindenkinek a másokra való behatása közvetlen, természetes, felfedett, egyiktől közvetlenül a másikig.

Ha mi képesek vagyunk létezni ezzel az alapelvel, mi egy fantasztikus lehetőséget kapnánk arra hogy válogatott módon befolyásoljuk az embereket és egymást: húzzunk, nyomjunk, felemeljünk és segítsünk mindenkit. Amennyiben alkalmaznánk ezt az alapelvet, minden bizonnyal egy hatalmas ugrást tennénk előre.

Ha  minden barát a csoportba, nő vagy férfi, megérti ezeket, fel tudnánk emelni mindenkit ezzel a belső sovárgással itt és most. Ez csakis a mi belső vágyainktol függ, vagyis inkább a szándéktol. A szándék az egy beteljesületlen vágy, mely még nem vált valóvá. Ez a legerősebb erő az Univerzumban.

A mi világunkban látjuk a példákból, hogy minnél nagyobb a fizikai erő, annál kevésbé érezhető, tapintható. Ki tudja érzékelni az atomok interakciójának erejét?  Ennek ellenére képes egy hatalmas erejű robbanást okozni egy kilónyi anyagból. És a gondolat ereje, a vágy ereje a legerősebb mindenek felett.

Ezért van az, hogy útunkon a kulcs a szándék: mennyirehelyesen tudjuk azokat megformálni és összekapcsolni egymással. Ez azt jelenti, hogy mindegyikőnk igyekszik a másikban álni, hogy kilépjen magábol, a testéből, és belépjen a lélek érzekelésébe.

Ez egy gyönyőrü érzés, amikor az ember nem kapcsolja magát a fizikai testéhez, mivelhogy kilépett belőle, ugy viselkedik vele mint egy “állati társsal” : lóval, szamárral, tehénnel, stb. A személy gondoskodik testéről, de abszolút módon érzi, mintha nem függne a fizikai testétől, az “állattol”. Már kezdi érzni, hogy az élete ragyog a testén kivül, a Felső Elme hatalmas erőterében.

bs


Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,149 seconds.