Te megmondod, ki vagy, én megmondom, hogy néz ki a világod
Minden az emberen belül zajlik. A szellem ösvényén észleljük, hogy nincsenek rajtunk kívüli erők. A természet ereje, a csoport erői, minden belül van, s ránk vonatkoztathatóan kezelhetjük. A csoport, a társak erői is belül jelennek meg, s látjuk, ahogy a tulajdonságainktól függ minden.
Például a hetiszakasz, a (“Mispatim”) (Itéletek) jogi elvekről szól. Bizonyos fajta házasságot tilt, állatokkal összefekvést, lopást, becstelen ítéletet stb. Ez egy belső “bíróságról” szól: helyes viszont kell a első “állattal” kialakítani, a belső “tolvajjal” és a belső “társ feleségével”. Minden belül van.
Ahogy átrendezem a lelkem belső erőit, a külvilág tovább is látható, de rájövök, hogy a külső tárgyak erői belül vannak. És elkezdem észlelni, ahogy a belső viszonyulásom kirajzolja bennem a dolgok igazi képét. A külvilág lenyomatnak kezd látszani, erők, vágyak, képességek erővonalainak eredőjeként.
Egyre jobban érzem, hogy az én döntéseim befolyásolják a külső képet, s megváltozik ettől – nincs más, csak a látásom dönt.
Mi a vágyainkkal, a szándékainkkal, a gondolatainkkal és viszonyulásainkkal, véleményeinkkel tudunk csak dolgozni. Ezért javasolják a kabbalisták, hogy a belső erőkre figyeljünk. Az ember 613 részre osztja magát, s ezt tekinti belső világának, s ez együtt változik a külvilággal. Ha a viszonyulásom, attitűdöm vált, a világ is vált.
Minden belül van és végre a valódi képet látom. Újra meg újra kérek az adó-erőből, hogy a valódi alakokat lássam, amennyire tudom.
Mindig csak egyetlen eszközünk van feljebb lépni: a szövegek, a tanár és a társak. Belőlük alakul ki a hely, ahol a belső és külső váltások megtörténhetnek.
Fokozatosan, a munkája következtében az örömkapás vágya átvonul az adás készségéhez részenként, darabonként.
