Dr. Michael Laitman

Egy cellába zárt gondolattól, a határtalan elméig

Kérdés:

Hogyan tudjuk egyensúlyba hozni az érzéseinket és az elménket?

Válasz:

Miért kellene ezt egyensúlyba hozni? Állandó egyensúlyban lenni, nem jó dolog. Még ha ez is a célunk, vagyis az egyensúly és a harmónia elérése, mindazonáltal mindaddig, ameddig az úton vagyunk, nem szabad azt megállítanunk.

Azt tanuljuk, hogy a Teremtő teremtette a kani akarást, amely a teremtmény, az anyag maga, és az egyetlen dolog, ami létezik. Ez a kapni akarási vágy fejlődik a Fény segítségével, amely megteremtette. Másképpen mondva, létezik egy speciális erő, a „Fény,””az adakozás ereje,” vagy „a gyökere” mindennek, amely létrehozta a kapni akarást, a megszerzés erejét.

Amikor a kapni akarás elkezd fejlődni a Fény segítségével, négy fázison megy át, melyek mindegyike felemelkedik a következő állapothoz, és betölti azt, majd ez a fázis folytatja a fejlődést. Amikor ez vágy eléri a negyedik fokozatot, akkor kezdi el feltenni a kérdést: Ki vagyok én? Miért élek? Honnan jöttem? Az ember tehát a vágyai fejlődésében válik tudatossá.

Ezeknek a kérdéseknek a lényege, mindig a „gyökerekre” irányul. Mivel a vágy kérdez ezekre rá, az elme elkezd ezen belül fejődni és dolgozni. Ezért a tudatosság a vágyban születik. A Fény befolyásolja a kapni akarásunkat ezen a módon, és a kielégülésre való szükségszerűség okozza azt, hogy a vágy elkezdi kutatni a módját annak, hogyan érhetné el, amire vágyik, amire irányul. Ebben a keresésben válik tudatossá.

Láthatjuk, hogy vagyunk erre az alapra felépítve. Mi az, ami bennünk van? Pozitív részecskék, és negatívok: pozitron és elektron, atomok melyek molekulákká egyesülnek. Ezek a molekulák aztán összekapcsolódnak a vegyértéküknek megfelelően. Tehát végül is elmondhatjuk, hogy ami történik, az két erő kombinációja alapján zajlik: a kapni akarás és az adakozás ereje által.

Azonban amikor ezek elkezdenek egyesülni, ezek egy gondolatot, egy elvet formálnak meg, egy cellába zárva. Ezért minden atom, és minden molekula elkezdi érezni, annak a szükségességét, hogy önmagát érzékelhesse. Miközben tehát egyesülni próbálnak, olyan lehetőséget keresnek, amelyben teljessé válhatnak, a bennük lévő szabad elektronok számának megfelelően, vagyis hogy mindegyik úgy érezze, nem marad lekötetlen, szabad elektronja. Akkor kiderül, hogy ennek az egyesülési folyamatnak a kimeneteleként, egy elme, egy tudatosság kezd el formálódni.

Ezek után, a részecskék elkezdik az egyesülést, egy olyan módon, ami mechanikusnak látszik. A mi agyunk szintén mechanikus és semmit nem tartalmaz Fentről. Mégis ez tűnik a legracionálisabb, legrövidebb és legjobb módnak a vágy beteljesítésére. Ezt nevezzük úgy, hogy az elme, a tudatosság születése a vágyon belül. Csak egy hatalmas vágy képes, nagy tudatosságot, és elmét szülni, annak a ténynek megfelelően, hogy egy hatalmas dolgot is szeretne elérni. Egy kicsiny vágy azonban csak egy kicsiny elmét és tudatosságot képes létrehozni.

Ez hasonló a gyermekek fejlődéséhez. Egy kisgyermeknek csak kicsiny vágyai vannak, és kicsiny elméje, tudatossága, azonban mihelyt fejleszteni kezdjük a vágyait, annak érdekében, hogy megismerjen valamit azáltal, hogy szétszedi darabjaira, majd összerakja ismét, az erre irányuló növekvő vágya elkezdi fejleszteni az elméjét és a tudatosságát. Ugyanez történik az ásványi, növényi, állati szinteken is.

Azonban az adni akarás egy teljesen másfajta agyat birtokol. Itt kilépünk önmagunkból, egy „közös memóriába,” amely valamennyiünkön kívül van. Ekkor meg akarok szerezni egy külső érzést, az adakozás érzését, amely segít a vágyamnak abban, hogy elérje a „gyökerét,” ami által elkezd a vágy, egy hatalmas külső vágyhoz csatlakozni, amely rajtam kívül van.

A külső vágyak, emberek között helyezkednek el, és ezek közös vágyak, amelyek mindegyike megszerezhető. Ugyanezen a módon, az ember megszerzi a mindannyinkon kívül álló, külső elmét és tudatosságot is. Ebben az esetben, a vágyaink és a megszerzett elménk, tudatosságunk határtalan és nincs korlátozva. Nem határolja többé a tudatosságomat, az elmémet a saját személyiségem, éppen ellenkezőleg, ekkor, kilépek abba a dimenzióba, ahol nem létezik határoltság.  Ezt az állapotot nevezzük úgy, hogy a Végtelen Világ.

kn

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,772 seconds.