Ki fog rajtam segíteni?
Shamati #1, “Senki nincs Rajta kívül” Nem csak, hogy nem halad előre valaki a [spirituális] munkájában [és nem lát semmi mozgásteret maga előtt], hanem [és ez az ő számára tűnik így] visszafejlődik, ami azt jelenti, hiányzik az erő a helyzet objektív megfigyeléséhez [a Teremtő akarata] még ha az „saját maga előnyében is történne.” [miközben a Teremtő az, aki előre nyomja őt].
Mi nem teremtünk egy olyan, valóban egoisztikus vágyat, amely lépes mindent felülmúlni. Ehelyett, elkezdünk gyengeséget, közönyt érzünk, és a működtetésünket a „robotpilóta” veszi át.„Legyen, ami lesz.” Csak sodródunk az áramlattal. Néha a dolgok kicsit jobbak, néha kicsit rosszabbak.
Hogy csak őszinteség által tudja valaki legyőzni az akadályokat és az értelem fölé kerülni. [előre haladni]. Mit jelent az “őszinte módon való, értelem fölé kerülés?” Akkor beszélhetünk erről, ha amikor valaki a saját vágya, és gondolatai ellenében, minden előzetes erre való irányultság ellenében teszi meg, hogy elkezd kapcsolódni a tanítóhoz, a csoporthoz, és a könyvekhez. Mindezeket együttesen nevezzük „környezetnek,” vagy közegnek.
De még ebben az esetben is, amikor valaki elkezd kapcsolódni ezekhez, folyamatosan hánykolódik a tanítóval, a csoporttal és forrásokkal való viszonyában. Néha akarja ezt, néha nem. Néha hisz ezekben, néha nem. Néha beteg és fáradt ezektől, néha pedig törekszik előre, és így tovább.
Ahogy a nehézségek feltornyosulnak, az ember elkezdi azt érezni, hogy semmi lenyűgöző vagy különleges nincs ezen az úton, és hogy semmi nem motiválja az előre haladásban. Nincs semmilyen szikra, semmilyen érték, amiért feladná az életét, a karrierjét vagy a sikereit.
Ennek eredményeképpen az ember zuhanni kezd. A zuhanása komoly, valódi mély, egészen hosszadalmas. Ennél fogva eljut a végső döntéshez, hogy a tanító, a csoport, vagy a könyvek irányába tett erőfeszítés semmit nem fognak rajta segíteni, a világban, mert egyetlen kormányzó erő van, a Teremtő.
Az ember minden pillanatban elbukik és feláll, az összes állapot, amin átmegy, kizárólag annak az érdekében érkezik el hozzá, hogy érezze, hogy teljes mértékben és abszolút módon senki mástól nem függ, mint a Teremtőtől. Most már eltudjuk képzelni, hogy mennyi csapást kell mérni valakire minden irányból, mennyire kell felrázni, továbblökni, vonzani és megmutatni a számára azoknak az óriási számú erőknek a létezését, és a állapotának a különböző okait, hogy mindennek a végén, meg legyen győzve arról, hogy egyetlen, mindent átfogó Erőn kívül semmi nem létezik. Ha ez nem segít nekem, akkor semmi nem fog. Csak ez jöhet a megmentésemre, ha igénylem ezt.
Ez akkor történik meg, amikor az igény felébred az emberben a Teremtő felé, hogy az mindenképpen segíteni fog rajta. Ennek a kérésnek a megformálása szintén nem egyszerű. Ez nem történik egyik pillanatról a másikra, hanem fokozatosan keletkezik egy feszültség, ami egyszer csak erőteljesen feltör, vaddá és állandóvá válik. Mint egy gyermek, aki meg akarja szerezni, amit akar, lényegtelen, hogy az mi, csak megkaphassa, amit akar, és semmilyen más módon nem győzhető meg. Ez az a kívánatos állapot, amit el kell érnünk. Ez az állapot az, amiben a Teremtő valóban segít rajtunk.
Csak azok az emberek, akik valóban fel akarnak kapaszkodni a Teremtő környezetébe, mert nem érik be a kicsinységgel, azaz továbbra is értelmetlen kisgyermekek maradjanak, kapnak segítséget Felülről, hogy többé ne mondhassák azt, hogy „megvan mindenünk, mi egyébre lenne szükségünk?”
kn
