Egy hálozatban vagyunk összekötve.
A múltban magunkat és a gyerekeket arra tanitottuk, hogy éljünk a régi világ szerint. Ezeknek a tapasztolatoknak az alapelvei halmozódtak fel a történelem folyamán. Ma már ezek a tapasztalatok nem érvenyesek! Mi erről vitatkozhatunk napról napra, hónaprol hónapra, amig felfedezzük, hogy olyan világban élünk ami nem érthető számunkra.
Nem fogjuk megérteni mi is történik olyan hirtelen ezzel a világgal, egyszer egyik helyen és máskor egy másik helyen. A világ fejlődésben van és előttünk felfedeződik egy összekötött rendszer formajában. A mostani világ nem elválasztott részekből van alkotva, mint a régi világban, amelyben mindegyik rész valamenyire szabadon cselekedett.
Az analóg rendszer tulajdonsága egy abszolut kolcsönös kapcsolat, elejétől a végéig, minden állapotban. Ez hasonlit az elő testhez, amelyben nem lehet megváltoztatni csak egy részt, anélkül, hogy ne befolyásolná a többi részeket. Ha mi nem érezzük, hogy milyen rendszerben vagyunk, és ha nem értjük, hogy menyire függő és törékeny, nem lesz semmi lehetőségünk a sikerre. Ezért minden embernek szükséges tanulnia a Kabbala Bölcsességét.
Eddig tanitottuk a gyerekeinket hogyan éljenek önző világba, de ez ma már nem segit. Szükséges meghozni az informáciot a világrol, a gyereknek, az idősebbeknek és mindenkinek akinek szándéka van tovább élni ezen a bolygón, amely hirtelen fejünkre esett.
Ha a múltban a felső rendszer vigyázata megengette mindegyiknek egy bizonyos szabadságot, ma olyan rendszer ereje ereszkedik ránk, hogy mindenki a pontos helyén van, anélkül, hogy szabad lenne a tevékenysége. Ha elkezd mozogni, befolyásolja az egész redszert . Ha valaki elmozdul más helyre, megrázza az egész rendszert és váratlanul viselkedhet. Ez felfedeződik nekünk egyre inkább, szörnyűbb formában.
Pár nappal ezelőtt találkozóm volt UNESCO vezető igazgatójával, nagyon gyorsan megértett és kérdést tett fel nekem: “te gondolod, hogy a mai oktatásnak, foglalkoznia kell az általános, globális rendszerrel?”
Pontosan, ebbe van elrejtve a megoldás a bajokra: nekünk kötelességünk megtanitani a gyerekeket és az idősebbeket, hogyan létezzenek ebben az uj világban, amelybe olyan hirtelen betoppantak. Az emberiség egyelőre nem érti és nem érzi, nagyon nehezen fogadjak el, habár az eredmények látszanak minden helyen. Az ember nem látja, amit nem akar látni. Végeredményben a szenvedések viszik el majd oda őket, hogy kinyissák a szemüket. Nekünk kell terjesszük ezt a tudást, nem várva az ütéseket, hogy lecsökentsük a szenvedéseket amenyire csak lehetséges.
