Minden a vágyamtol függ
Kérdés:
Ha az ember természete kapni akarás és az élvezet, miért van az, hogy emberiség többsége olyan kis dolgokkal elégszik meg, hogy nem keresi benne a végtelen élvezetet?
Válasz:
Gyerekkoromban, volt egy barátom aki a bélyegekkel foglalkozott. Én is foglalkoztam abban az időben a bélyegekkel, “de ”feladtam” és átadtam a bélyeggyűjteményemet neki. Emlékszem, hogy a bélyegek miatt egész éjjelt együtt töltöttük, a barátomnak ez nagy élvezetet és kielégitést nyujtott.
Pár év mulva talákoztam vele és a következőket mondta nekem: “a bélyegeken kivül, még boritékokkal is foglalkozom”, ezt Ő nagy komolysággal mondta. Így, én azonnal elhatároztam, hogy elküldöm neki az összes boritékaimat. Nincs itten semmi kacagni való: az ember értékel valamit és van egy bizonyos vágya rá. Én még el sem kezdtem beszélni a Fényről és a végtelen kielégülésrőll. Hogy is lehetett volna lehetséges, akkor amikor őt csak a bélyegek és a boritékok érdeklik.
Minden a vágyból ered. Ameddig vágyam volt rá, én is gyüjtöttem a bélyegeket. Minden ember a gyerekkorában ilyen állapotokon megy át. Ezek a vágyak nála megmaradtak. De akkor, hogy adhatom át neki az én vágyaimat? Ez lehetetlen. Láttam sok gyerekeket, akik Rábás mellett nöttek fel, melette tanultak. Ha a gyereknek van vágya, akkor van, ha nincs akkor nincs. De, nem lehet eröszakolni senkit. Ő látja azt, amivel te foglakozol és a többi az ő aspirálásától függ, nincs mit tenni.
Érthető ebböl, hogy nem várhatjuk el a többiektől, hogy a kapcsolaton dolgozzanak, hogyha öket ez nem érdekli. Mennyi ember foglalkozik azzal, és akarja látni az egész világot, mint egy Fény és egy Erő? Ki akarná felfogni a valoságnak ezt a képét, olyan formában, hogy ne érezné magát benne? Vagy van ilyen vágyad, vagy nincs. Érthető, hogy a csoport segitségével mi lerövidithetjük a fejlődést, nyomás nélkül.
bs
