A kabbala a szeretet tudománya
Valaki megérkezik a kabbalához a ráébredés után, hogy tanulnia kell a elrejtett Felső Erőről, a létezése céljáról és okáról, és az élete értelméről. Ahogy keresztülmegy a spirituális fejlődésen, a személy elérkezik kritikus ponthoz, és elkezd a spirituális világ elérésnek módján gondolkodni. Előzőleg, azt a meggondolást alkalmazta, hogy a spiritualitás elérhető mindazzal, amije van, az öt érzékszervével, az elméjével, és a hétköznapi valóság érzékelésével.
Azonban egy bizonyos állapotban, a személy elkezdi érezni, hogy a spiritualitás nem tárható fel ezen a módon, és hogy ehhez valójában magát kell megváltoztatnia. Ekkor emlékszik a híres mondásra: „Én teremtettem a gonosz hajlamot, és a Tórát ennek a korrekciójára, mivel a Fény tartalmazza az ember visszatérésének módját, a Forráshoz.”
Minden személy a saját maga vizionálja a spirituális világot, saját maga módján. A kabbala bölcsessége úgy határozza meg a spirituális világot, mint az adakozás és a szeretet minőségét, ahol az ember elhagyja az egoisztikus minőségeit és elkezdi feltárni, a magasabb valóságot az adakozás minőségeiben, amelyek ellentétesek vele.
A kabbalisták elmagyarázzák, hogy számunkra szükséges az adakozás kifejlesztése, amely a szív korrekciójának végrehajtása (vágy). Ez azt jelenti, hogy ha most a vágyunk a kapni akarásra irányul, meg kell ezt változtatnunk, hogy úgy érzékeljük mások vágyait, mint a sajátunkat. A teljes módszer tartalmazza az egónk korrekcióját, amely mindennek a fogyasztására vágyik, hogy ez által érzékeket fejlesszen felettük ki, amely által kikerülhet a vágy alól.
Megfelelő időben elérkeztem a kabbala tanulásához, és ekkor már húszévnyi tanuláson voltam túl. Tudós és vállalkozó voltam, mint minden más kabbalista, akivel én találkoztam a a tanulmányaim során, hétköznapi emberek voltak. Emlékszem, volt egy beszélgetésem Rabashal, aki elmondta, hogy kovács inasként kezdte. aztán cipész lett, majd a karrierje végén adó begyűjtési irodában dolgozott. Még is meg voltam győződve, hogy bármit tettem addig, képes lennék még nem nagyobb beteljesedésre az elmém által. Eltartott egy ideig, ameddig megértettem, hogy a kabbala az érzések tudománya, és nekünk a szívünket kell korrigálni.
A kabbala bölcsessége elmagyarázza, hogy a tudatosság csak annak a mértékében ébred fel bennünk, amennyire kiterjesztettük a szívünk alkalmazását. A szív tudni, érteni akarja, mi az, amit érez, és miért, honnan érkezik az érzés, és az érzések hogyan változtathatók meg. Akkor a szív alkalmazza a tudatot és az elmét.
Ismert tény, hogy az elménk jobban dolgozik, amikor problémával és nyomorúsággal szembesül. A szükség ébreszti fel az elme fejlődését. Így, azt a rendszer funkciót nevezzük elmének, amely segít a vágyunk beteljesedésében.
A kabbala bölcsessége a szeretet érzése kifejlesztésének tudománya. Más szavakkal, el kell érnem a mások vágyaihoz való kapcsolódás képességét, és azt, hogy azokat a sajátomként fogadjam el. Azt, hogy mások szükségletét, a sajátomként fogom fel, nevezzük szeretetnek. Ez nem azzal kapcsolatos, hogy élvezeteket szerezzünk meg másoktól, éppen ellenkezőleg, az én élvezetem abból származik, hogy, másokat juttatok kielégüléshez.
Az emberek, akik elkezdenek kabbalát tanulni, új érzéseket szereznek meg a szívükben, amely képessé teszi őket annak a fokozatos megértésére, hogy valójában egy végtelen kitöltés és beteljesedés áramlik ki valakiből, aki csak másokat akar ezzel beteljesíteni. Ez ad az embernek, egy szakadatlan és határtalan lehetőséget, amely egy hirtelen feltár egy új valóság érzékelést, és egy új horizontot emel.
Mindennek az oka az, hogy az ember kilép önmagából, és elkezdi a másokra irányulás szükségét érezni, ahelyett, hogy csak önmagát érzékelje. Amikor mi megtaláljuk az adakozás minőségét, megkapjuk a beteljesedést ebben, és megszerezzük a Felső Világot ezen keresztül, hogy olyanok lehessün, mint a Teremtő.
KN
