A minőségre összpontosítva
Minden az erőfeszítésről szól, az embernek hinnie kell, az elvben, hogy „Dolgozom és megtalálom.” Ezért írta Baal HaSulam a „Tíz szfíra tanulmányának bemutatása” 17. pontjában, hogy „a tanuló felajánlja a tanulás előtt, a hitben való megerősítését,” ahogy az mondva van, az „Atyák Etikájában:””A hűség az ember alkalmazottja, aki fizetni fog a munkájáért.” Ez a fizetség az egoisztikus szándék elhagyása lesz, Lo Lishma (nem az Ő nevéért), és az adakozó szándék megjelenése Lishma (az Ő nevéért).
A tanulás előtt és alatt, az embernek úgy kell magára tekintenie, hogy előre látja ezt a változást önmagában. Ebben rejlik az összes erőfeszítés. Ugyanebben a cikkében Baal HaSulam elmagyarázza, hogy az embernek nem kell nemtörődömséget mutatnia, sem az erőfeszítések mennyiségében, sem azok minőségében.
Ahogy elkezdünk tanulni, valószínűleg változni akarunk a tanulás módszere, és a belefoglalt Fény által, majd elfeledkezünk erről, zavarodottak leszünk, azaz nem fejtünk ki megfelelő minőséget az erőfeszítésekben. A mennyiség talán elegendő, de a minőség a legfontosabb a fájdalom érzékelésének aktuális fokozatán, így nem vesztek el a célt, mint egy beteg ember, aki folyamatosan az egészségén gondolkozik. Bármit csinál, minden abban segíti, hogy jobban legyen.
Az ember ezt a vágyat nem érheti el egyedül. Ez csak a környezet segítségével tehető meg. Ez kötelezi az embert a cél fontosságán keresztül, és csak ezen a módon tud előre haladni.
Összegezve az összes eszközt, ami a rendelkezésünkre áll, láthatjuk, hogy minden, tehát a csoport a szabályaival, csak úgy mint a Teremtő, a tanár, a leckék, és a terjesztés, szóval mindezek szükségesek annak érdekében, hogy az emberben egy erős vágyat ébresszenek a változásra, ami majd a tanulás útján jelenik meg. Az embernek pontosan ehhez a ponthoz kell elérkeznie, ezt eredményezi az összes erőfeszítése.
Akkor, a tanulás során, a Fényre irányuló igaz vágy felébred bennünk, és semmi más. Ez nem a bölcsességre, vagy a tudásra, vagy bárminek a megkülönböztetésére irányul, csak kizárólag a belső változásra. Az ereje ennek a vágynak annyira erős lesz, hogy az már valóban elvisz az átváltozáshoz. Ez biztosítja az embernek, hogy a Tórához, mint fűszerhez kapcsolódjon, később pedig, mint az élet Tórájához, a halálos méreg helyett, amelyet előtte használt.
Felfedezzük a gonosz hajlamunkat, a Fény segítségével. Ezt a Fényt nevezzük, a halál angyalának. Egyfelől ez megmutatja az embernek, hogy ő spirituálisan halott, másfelől segít megölni az egoisztikus vágyait. Ez az, ahogy haladunk előre.
KN
