Talán az egyetlen dolog, ami segíthet, az az ön-megsemmisítés a csoport, a tanár és a teremtő/adó előtt. Tehát ez azt jelenti, hogy a környezethez kapcsolódunk és amit emberileg lehetséges, magunkba szívunk belőle.
A történelem sok példát mutat erre. Például az egyik, amikor Józsua ben Nun Mózes utódává válik. Ez a mi belső erőnk, aki a végső kijavítás állapotához elvisz, szeretettel közelít a Gmar Tikkunhoz, miután a mózesi erő már megtette a magáét.
Ez az adáscélú kapás legfelső foka! S hogy érdemelte ki Józsua? Úgy, hogy segítette Mózest, miközben az utóbbi a népet tanította: kitakarította a termet és “elrendezte a székeket”.
Vagyis rátapadt a tanára tetteire s elválaszthatatlan része akart lenni, megkapva így Mózes bölcsességét. Ő érdemelte ezt ki és nem a tanulók. Ő nem is tanult, csak a szellemiséget kapta meg “szájról szájra” “Pé El Pé” (a közös szűrőernyőn át) a tanítóhoz való ragaszkodás által.
És akik tanultak, azok is – mind a maga fokán – megkapták (nagy kabbalisták lettek), de nem akkorák, mint Józsua Bin Nun. Nem ismerték talán ezt az elvet? De igen, csak nem tudták alkalmazni.
Itt minden azon alapszik, mennyire igyekszik valaki megsemmisíteni (lenullázni) önmagát a tanár és a csoport előtt. És bizony a “jószerencse” is belejátszik ebbe is. Vagyis kiegészítő szerkezetek adnak segítő kezet, amit nem is észlelünk, fentről leereszkedve, lefolyva (“szerencse” az “Mazal,” a héber “Nozel” szóból, ami”csöpögést, folyást” jelent). És erősen befolyásolja az előre elrendelt lélek-gyökér is.
De nincs értelme azon vitatkozni, ami nincs a hatalmunkban. Azt kell megtennünk, ami a hatalmunkban van – és ez az ön-megsemmisítés, az ego lenullázása a társak előtt.
Ezt mindenhol leírják, s ez nem újdonság senkinek. Mit teszünk, ha nem sikerül? Tudom a saját példámból, milyen kemény dolog a teljesítés, a siker. Gyakran elbukunk a legkisebb akadályon: olyan könnyen átugorhatónak tűnt és nem volt az. Még meg is értjük, hogy ez hasznos lenne minden szempontból, testi szempontból is,de valami belül aakdályoz.
[31619]
4. rész Napi Kabbalah Lecke 1/3/2011, “A KAbbala és a Filozófia bölcsessége”
