Dr. Michael Laitman

Dehogy hagyjuk a forrást kiszáradni

Dr. Michael LaitmanA Rabas írása, “Mit jelent, hogy nincs gyereke a munkában”: A gyümölcstelen fa olyan, mint  a gyerektelen férfi,a ki nem szül. Meddő az az ember vagy a z a Tan (Tóra) amelynek nincs gyermeke.

Kérdés: Hogyan finomíthatjuk a közös vágyat, mely a fenti segítséget célozza?

Válasz: Ha megvan az egyesülés vágya, akkor jön csak segítség. Ezért tanulunk együtt a javítás Fényét (adást) bevonzandó. Mindegyünknek fel kell ismernie az egyesülés vágyát (a közös imát), mert enélkül  senki nem tud jól kérni és senkinek nem lesz ereje az ösvényt folytatni.

A személy alapvégya: hogy jól érezze magát. Néha még az élet értelmének kérdése is felmerül benne, azaz a Fény (adás) bevonzásának vágya. Akkor elkezdi tanulmányozni az Elfogadás (kabbala) tanát. Mielőtt erre vágyott volna, a földi vágyak parancsait követve állati létszinten fejlődött. Mi csak akkor vesszük emberszámba a másikat, amikor már megvan benne ez a felső-erő iránti vágy. Hogyan használja a belső késztetéseit? Hiszen fejlődni csak a közös Vágyból (Kliből) kapott hozzáadott vággyal lehet. Ehhez bele kell ársulnia, mint a fának, aki a környezetétől kap minden erőt, a naptól, a földtől, a levegőtől, stb. Ha tudja, hogyan fogadjon el mindefélét a szellemiségi fejlődéshez, akkor ezt az igényt fogja magába szívni a környezetéből és követelni fogja a tanulás közben a Javító megvilágító Fényt magára.

A fény a belső képességeinket növeszti. Így haladunk. Folyton erre gondolunk, a társainkra, akik felfelé irányulnak. Ezért meg kell hajtania a fejét a társak előtt, és azt kell gondolnia, hogy ezek a legjobb emberek, akik csak léteznek, a mai nemzedékekben. A lecke közben el is felejthetjük, minek tanulunk. Végülis csak a csoport ad további ébredést, és a Fény majd jön és helyesen segíti.

Tehát ezen elemekkel kapjuk meg a növekedés erőit. És leltátozni kell: van az erőfeszítéseinek gyümölcse? Egyrészt a bal oldalon haladunk előre, folyton felismeri a teremtő által teremtett gonosz ösztönt magunkban. És ezzel szemben, látjuk, hogy ott a Tóra fénye, mint gyógyszer: meg kell érteniünk, mit kell tennnünk a gonosz szándékkal, s hogy találjunk rá a Tanra, a Tórára, aminek segítő ereje az adás , a józásra késztés  megvilágítása, a Fény.

Tehát amikor megvalósítjuk  a bölcs elfogadók (kabbalisták) tanácsait, érzünk valamit belül. Ha még nem is igazán öltözött bele a hordozóvágyunkba a Fény, azért az érzékelés új részletei fognak megjelenni — fény-pöttyök öltöznek a tulajdonságaiba, a Kelim-be. Talán most még nem érzünk beteljesülést, csak a Körülölelő Fényt — a Javítás Fényét. Mi még csak elindultunk a Forrás felé az ösvényen. Még nem értük el a Jót,  egy kicsit sem. De felé haladunk. Ezért kell félnünk, hogy nem lesz gyermekünk, hogy nem születik meg bennünk ez az erős vágy, félúton megállunk és kiszárad a forrásunk. Ha van vágyunk, akkor fel kell fedezni benne a gonosz szándékot, a rosszazás késztését, ami alaktalan és ellentétes az adással, a szellemi haladással. Akkor a Tórát gyógyszerként /fűszerként/  hozzá kell adni,  a Javító adó Fényt. Ha a Tóra gyülölcsöt hoz, akkor már nem maradunk “gyermektelenek”.

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,663 seconds.