Mi a barátokkal dolgozunk, de a Teremtőt értjük alatta
Hogyan haladunk előre a csoportban? Mi együttesen tudjuk, hogy célunk a szeretet és adakozás elérése. És a korrekció ereje csak a korrigált rendszer tanulmányozása által érkezik hozzánk. Ez a Kabbala bölcsessége.
Ezért van az, hogy mi egységre lépünk, és együtt tanulunk, ahogy felépítjük maximális szándékunkat az egység iránt. Az út mentén mi felfedezzük a valódi gyűlöletet (Sinnah), a Sinai Hegyét, magunk között, de ugyanakkor azt is felfedezzük, hogy el kell érjük a szeretetet és adakozást. Végül is nincs más megoldás – ez a cél. És ez az ahogy mi fokozatosan haladunk előre.
A személy a barátok szeretete felé igyekszik, állandóan leellenrőrizve erőfeszítéseit és sikereit, és számára ez nem különbözik attól, hogy közel legyen a Teremtőhöz. Bár a Teremtő el van rejtve, ez a két korrekció – a felebaráttal való munka, és a Teremtővel való munka – az hasonló, sőt valójában azonos.
Mindez azért van, mert a „felebarát” az minden, ami a személy vágyán kívül létezik, legyen az a barát vagy a Teremtő. Mindkettő egyet jelent, mivel mindkettő idegen a személy számára. Ezáltal, hogyha ő képes önmagát feladni barátjával kapcsolatban, akkor tudnia kell, hogy azáltal hogy ezt teszi, ő feladja magát a Teremtővel kapcsolatban.
Mindemellett, a csoportban ő segítséget kap barátaitól, mivel ők elvárják a munkát tőle, és motíválják őt annak elvégzésére. Ezért van az hogy ő szükségszerűen sikeres lesz itt.
Mi egységre lépünk a barátokkal amekkora mértékben csak lehetséges annak érdekében, hogy korrigáljuk egységünk minőségét a tanulás alatt. Ez a módszer. És amikor mi ezt azzal a céllal tesszük, hogy elérjük a Teremtő iránti adakozást és szeretetet, mi annak megfelelően állítjuk be magunkat, hogy „Izrael, a Tóra és a Teremtő az Egy”. Amikor mi egyesülünk barátainkkal a Kabbala tanulásán keresztül, mi kiváltjuk a Reformáló Fényt, a bennünk levő belső erőt, a Teremtőt. És akkor elérjük az egységet Vele, a közöttünk levő egységen keresztül.
