Tulajdonképp a közös munka a siker kulcsa
Kérdés: Mit tegyünk, hogy ne legyünk elégedettek a külső erőfeszítésünkkkel?
Válasz: Igen, ha valaki tudja, hogy csak a célra irányuló szándék tisztán látása számít, s nem a tettek a kulcs – így kerülünk közelebb a szellemiséghez. Igen, a szándék az Kli (hordozó eszköz) ahol kapjuk a jutalmat a belső felfedezéseket. A szándék nélküli tettek nem számítanak.
Ha valaki a Teremtő-adónak akar tetszeni, de azért, hogy kapjon magának, akkor ez a legnagyobb tisztátalan erő , a Klipa (kéreg). Az adás ereje mindig egyensúlyban van a Klipával s erejével: a tett azonos, de más a szándék.
Odakint a világban úgy tűnhet mintha szeretnénk adni, a Fáraó, a tetszésvágy mintha engedelmeskedne a Teremtő parancsainak. Ha a vágyaink szerint teszünk minden erővel, csak a magam érdekében tettem. Folyton a Teremtőre gondolunk, mert ez az örömök forrása, mindent megteszünk érte, de csak a magunk hasznára. Ezt hívjuk Fáraónak, a halál angyalának.
Ezt csak úgy kerülhetjük e, ha a látásunk tiszta a célról és a közös egymás-segítésről. A társakkal való közösség építése nélkül nem lehet elbukás nélkül az ösvényen maradni. A mostani nemzedék az a kijavítás nemzedéke s a sikere a kölcsönös támogatáson alapul. Az Arvut és a gondoskodás a kijavítás alapja. Nincs más forrás a helyes irányhoz.
És hát mindig lehet fejleszteni a kapcsolatot.Még felszínesen is jobb megtenni, mint sehogyan. Ha érezzük, hogy felszínesen tesszük s nem igaziból, az is jó. Az egyénnek azért könnyű út, mert mind egymástól függünk. Az egó lenullázása közösség – a felső fokozat – előtt s ennek közös vágya (tanár, csoport, könyvek) segít a cinizmustól megszabadulni.
