“Lét a semmiből” jött létre a “lét-a-létből”” szintről, azaz az egységes felső erőmezőből, ami egyedül létezik. A létrejött teremtményt nevezzük “örömszerző /kapó/ akaratnak” A felső Erő természete az adás: ezért teremtett egy örömkapó szerkezetet akaratot magával szembe, amely kívül tud létezni ezen az erőn.
A második erő, a kapó-vágy meg akarja kapni a felső erő adó-erejét is. Tehát szembe állva kiegészíti egymást e két erő: az adás és a kapás. Ez a Kabbalah (elfogadás, kapás) bölcsességének kezdete: a hiteles kozmikus realitás feltárása.
Azután a kapó-vágy az adó-vágy hatására fejlődik tovább, s mint a minusz és a plusz hatnak egymásra. Az Adáshoz képest másodlagos lévén, a Kapás enged az elsőnek és magába fogadja. Az első erő hat rá, ő létezteti és vezeti s a kapó-akarat átalakul sokféle formába.
E változások elején az Egyenes Fény (adás) Négy Fázisa áll, amit a négy “istennév”, a létige betűivel JöHöVöH-nek nevezünk. (Héberül HaVaYaH, ami élmény jelentésű szó.) Ez a hangsor olyan, mint egy stencil, amin keresztül az adóerő a kapóerőre lenyomódik.
E négy adás-kapás viszonybeli állomás végén a kapóerő ráébred önmagára és az adással, a Teremtővel kapcsolatban érzi, hogy saját maga kívül van ezen teremtett lényként. És akkor a kapóerő elindít egy programot: el akarja érni azt az alaki azonosságot, forma-equivalenciát, amivel egyenértékűvé válik az őt leendítő adóerővel.
Kétségtelen, minden a kapóerőben az adóerő által jött létre.Az adásvágy teremtette és adta neki a tulajdonságait. Mindent az adóerő adott bele a teremtménybe, a kapóerőbe. Máshonnan nem kaphat, csak az adástól. A semmiből nem tud előbújni semmi.
És mégis, noha magát teremtménynek, adottnak érzi, képes önálló tettre. Ehhez a természet két ellentétes ereje közé kell helyezkednie: a maga kapóvágya és a Teremtő adóvágya közé. Ha sikerül ezt a középső helyet megtalálni, akkor szabadon dönthet, melyikhez akar kapcsolódni.
Innentől világos, hogy a Teremtő célja nemcsak az volt a teremtéssel, hogy legyen egy kapóerő, amely örömöt kap, s tudatára ébred, ki adja ezt, hanem az volt a cél, hogy e két erő közé kerüljön be. Ne maradjon magára s ne olvadjon bele a teremtő természetébe se, hanem találja meg a “zéró” pontot, az egyenlő távolságot a két erőtől. A mágnes plusz és minusz pólusa között “lebegjen”, menny és föld között.
Ebben a helyzetben tényleg a teremtmény az, aki szabadon dönthet.
[35674]
Napi Kabbalah Lecke 2/18/2011, Rabas-irások 1. rész
