Kérdés: Igen nehezen értem a “csodaszert”, amivel a Kabbalisa könyvek működnek. Ha orvos kezel, mérhető a javulásom: megmérem a lázam, s láthatja mindenki, ha elmúlt. Miért nem tapasztalható meg így a körülölelő Fény hogy ne maradjon kétely?
Válasz: Igen, de ha önző módon akarnám a felső Fényt akkor végül csak egy pici szikrát érnék el, (Ner Dakik) s ez tölt meg minket életerővel. Nem tudjuk a természetünket közvetlenül kifordítani. Hogy is lehetne ezt elérni, mikor folyton csak kapni akarok és képtelen vagyok az adásra gondolni s az életem a fogyasztásról, nyerésről és számítgatásról szól minden egyes helyzetben nyerni akarok? Mást nem is látok.
Mellettem ott van a szellem világa, de nem látom, csak azt, amit a magam örömére kapni tudok belőle. És amit így nem használhatok, azt nem láthatom és nem is észlelhetem. Az érzékszerveim nem érzik, hogy az adás is örömöt ad, mert csak a kapás örömét ismerem. Így vagyok megszerkesztve.
Itt vagyok egy szűrő előtt, ami egy irányba szűr: ha elér egy öröm, s átmegy rajtam, hajlandó vagyok elfogadni. De ha a másik oldalon marad, nem lép be belém, nem bírok kilépni magamból, hogy kivülről megtapasztaljam.
Vajon nem logikus ez a javító módszer? Bevonzod a téged teremtő fényt, hogy átalakítson. Mi nem logikus? Az, hogy szemmel nem látható e Fény? Nem így működik a szem.
[36194]
NapiKabbalah Lecke 2/23/2011, “Bevezetés, Panim Meirot uMasbirot”
