A Fény követelése
Amennyiben a személy egy hatalmas vágyat érez arra, hogy Emberré váljon, és ezt a vágyat megfelelően használja fel, akkor őt “Izrael”-nek nevezzük, mely azt jelenti, hogy “egyenesen a Teremtőhöz” (Yashar -El). Az ilyen személy minden cselekedetét, és az összes eseményt amivel találkozik olyan módon akarja beirányozni, hogy azokat a Teremtőhöz köti. És akkor minden egyes helyzetben, és élete minden egyes pillanatában ő a Reformáló Fény hatása alá akar kerülni.
Azáltal, hogy ezeket a dolgokat megfelelő módon építi fel magának, a személy felfedezi, hogy ő a Fény előtt áll, a Teremtő előtt, és az ő teljes munkája abból áll, hogy arra a követelésre aspiráljon, amely a korrigáló erőre irányul. Végül is a teljes képet tekintve, csak kettőjük létezik a világban (a teremtmény és a korrigáló erő).
Ebben az esetben a személy környezetét is megfelelő módon építi fel. A barátok az ő lelkének részei, ugyanahhoz a vágyhoz tartozva. Amekkora mértékben ő azokat magához csatolja, a Fény eljön és korrigálja ezt az egységet, kicserélve annak megszerző formáját a kölcsönös adakozás formájával. Akkor az összes teremtmény, mely a személyt körbeveszi az ő részévé válnak, és minden egy egységbe olvad össze a Fény segítségével.
Ez az ahogy tanulni jövünk, a Kabbala módszerének felhasználásához, és így érjük el a teremtés célját. Azáltal, hogy megpróbáljuk a megfelelő irányt eldönteni a tanulás előtt és a többi időben, mi határozzuk meg előrejutásunk sebességét.
