Hogyan oktassuk magunkat
Ebben a világban folyamatosan átszabom magam azokhoz a standardokhoz, amelyeket a közösség, a társadalom tesz rám, a meggyőzés által, hogy valamit meg kell vennem, miközben a spirituális világból magamra kell húznom a Teremtőtő származó példát. Azonban a baj az, hogy ha Ő feltárná magát, elbuknánk teljesen a befolyása alatt, és milliószorosan még jobban függésbe kerülnénk Tőle, mint amennyire ma függünk a környezettől.
Teljes szolgaságba zuhannánk, mint a kövületi, növényi, és állati formák, amelyek azt teszik, amit a természet parancsol nekik, és teljes mértékben követik az ösztöneiket. Még azt sem éreznénk, hogy van egy önálló életünk.
De a Teremtő, ez az általános ereje a teremtésnek, azt akarja, hogy függetlenek legyünk, és vele egyenlők, azzal szemben, hogy követjük az utasításait, mint egy robot. Nem lehetne olyan pont a teremtésben, amely automatikusan követné a saját természetének rendjét és a kimenetele mindennek, az első pillanattól tiszta volna.
A Teremtő terve az volt, hogy az embert szabadnak teremti, hogy az, önmaga által tudja az emelkedést választani a Teremtő szintjére, a teremtője megismerését akarni, és azt vágyni, hogy olyan lehessen, mint Ő! Csak úgy, ahogy sok ember ezen a földön szeretne azt, ha szeretnék őt azért, aki, a Teremtő ehhez hasonlóan azt szeretné, ha hasonlóak lennénk hozzá, elérnénk Őt, látnánk az állapotát, a minőségét, az erejét, és a végső teljességét.
Így, Ő nem tárja fel magát nekünk, mert nem akarja, hogy a szolgái legyünk, és automatikusan kövessük őt, és az utasításait. Elültetett egy vágyat bennünk, a fejlődésre, és a felé irányuló törekvésre, de Önmagát elfedte előlünk. Tehát hogyan lehetnénk olyanok, mint Ő, ebben az esetben?
Ő egy egyszerű megoldást hoz elő. Teremt egy teremtményt, elnevezve Ádámnak (ember), és egy spirituális erőt, a minőséget, amely Vele hasonlatos, majd milliárd darabra töri a teremtményt! Most pedig, a teremtett lény maga, és nem a teremtő, kell, hogy összerakjon egy környezetet a saját maga számára, a darabokból, mintha azok csak összekapcsolható blokkok lennének. Ez a környezet kell, hogy visszatükrözze a teremtményben a képet a Teremtőről, és a Róla, való információkról.
Az ember önmaga építi ki a környezetét, amiben önmaga által halad előre, és amely befolyásolja őt, az ellenkező irányba tolva ezzel. Ezt követi, hogy megépítjük a saját Teremtőnket, és ezért nevezzük Őt úgy, hogy “Boreh” ami azt jelenti, hogy “gyere és láss.” Mi építjük a környezetünket, és ezen a módon mi építjük önmagunkat.
Én képtelen vagyok megteremteni és befolyásolni magamat. Én a környezetem „terméke” vagyok. Azonban a környezetem folyamatos alakításával, ahogy az befolyásol engem, tulajdonképpen indirekt módon magamat befolyásolom. Kiderül, hogy a saját oktatásomra építek egy rendszert.
Ekkor valamilyen módon „leválok” a Teremtőtől, és szabadon építem magam, a saját környezetem megteremtésével, azokkal az értékekkel egyezésben, amelyeket be akartam építeni magamban. Nem vagyok képes megváltoztatni magamat, de képes vagyok mesterségesen kialakítani azt a környezetet, ami egyezésben van azokkal az értékekkel, amelyekkel ma még nem tudok azonosulni. Ez a környezet fog engem „meggyőzni”, hogy törekedjek az adakozásra.
Mivel önmagam építettem fel ezt a környezetet, mintha magamat építettem volna fel. Más szavakkal, folyamatosan alakítom a Teremtő képét önmagamban, és ez által elérek ahhoz a ponthoz, amikor ez a három forma: én, a környezet, és a Teremtő annyira közel kerül, hogy eggyé válik.
Ez valóban egy szabad fejlődés, mert mindent magam csinálok, folyamatosan gondolkodom és döntéseket hozok az előrehaladásom során. Megvizsgálom a világot, amely feltárul előttem, és tesztelem magamat a helyes előrehaladás útján.
KN
