Dr. Michael Laitman

Primordiális, alapvető félelem

Dr. Michael Laitman

A legelső parancsolat a félelem parancsolata. Tulajdonképpen csak attól kell félnem, hogy haladok-e a szellemi adás felé, elérem-e, értem-e jól a tanítást, és sikerül-e társulnom egy tanuló csoportba.

Vagyis: sikerülhet-e? Ezen kell töprengenem folyton. Ha lazítok, eltérek a célhoz vezető úttól.

Az evilági lélektan 800 fajtánál is több félelmet sorol fel. Eleget keresek? Egészséges vagyok? Valami rossz fog történni velem?

Azonban az Elfogadás Tanában nem ilyen közvetett félelmekről tanulunk, hanem az alapról,  a primordiális félelemről: a cél felé haladok?  Képes leszek adni?  Vagyis olyasmi miatt kellene aggódnom, ami felé a legkevesebb igényt sem érzek.

Valaha fogom ezt az igényt érezni? Érdekel majd annyira, hogy  erőfeszítést tegyek és hajlandóságot fejlesszek ki a gyógyulás célja felé? Nekem kell felépítenem magamban az egészet: a legkisebb homályos aggodalomtól a teljes rettegésig, mely mint egy nyílvessző a célhoz visz, ahhoz a felismeréshez, hogy “Tudok én adni valamit a teremtő-Adónak? lehetek Hozzá hasonló szinten? Nem olyan leszek, mint a példabeli vendég, aki úgy kapkodja a házigazda ajándékait, hogy közben nem érez szégyent és ezért nem fékezi magát? ”

Ez, a félelem az Első Parancsolat. Ezt azonban nekünk meg kell szereznünk. Nem születik velünk. Láthatatlan a  cél és nem is izgat minket az “adás készsége”. Tényleg meg kell tanulnom a  felebarát (a társ) szeretetét? Olyan szintre kell elérnem benne, hogy érezzem a félelmet: “Mi lesz, ha nem érem ezt el? ”

Ez felháborító, ha az egoizmus szemével nézzük. Teljesen természet-ellenes.

De a tanulótársak környezetében a megvilágító Fény gyógyít, átalakít, s elérhetjük ezt. A félelem segít a gondban: Megkapom-e a megvilágítást, hogy olyan emberré változzak, aki aggódik, hogy képes-e vágyni az adásra kapás-vágy helyett?

Tehát egy hosszú folyamat vár ránk, amikor felépítjük az ehhez szükséges feltételeket. A valóságban persze egyszerűen megvalósítható ez. Minden az erőfeszítéseink mértékétől függ.

Először is meg kell ijednem, hogy elérem-e a szellemiségi ösvényt. “A megfelelő lépéseket teszem a cél felé? ”  Csak ha ez a félelem már az enyém, akkor tud elérni hozzám a szeretet készsége, mert félelem nélkül nincsen szeretet.

[37089] Kabbalah Lecke 3/4/11 Love


Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,538 seconds.