Tanulni a természettől
Rabash írásai, 535 cikk “Partnerkapcsolatban”: A férj dolgozik és hozza haza a pénzt, miközben a feleség fogja ezt a pénzt, és a feladata nagy részben az, hogy megvegye belőle az élelmiszert, elkészítse, és gondoskodjon arról, hogy az ízletes legyen. Akkor mindketten boldogok és elégedettek. Ha a felség jóízűeket főz, és a férjének pedig van étvágya, ezáltal nyer erőt a munkájához és a pénzkeresethez.
Analóg módon, ha a láb kimegy az utcára, és a kéz élelmiszert vásárol, és táplálékot készít az agy számára, akkor az agynak lesz energiája gondolkozni.
Ez az, ahogy a természet maga elrendez dolgokat, bár a mi időnkben, ez kicsit másképpen történik. A végén ugyanis, mi hasonlóvá válunk a természethez. Nem lényeges, mennyire megpróbálunk elmenekülni ettől, vissza kell térnünk ide. Természetesen nem fogunk visszatérni a barlangok primitív életéhez, ráadásul manapság nem is lenne elég barlang körülöttünk.
A dolog lényege, hogy mindkét nemnek fel kell kínálnia a megfelelő tevékenységet, amire valóban szükség van, mind a spirituális érzékeléshez, mind a materiális projekcióhoz. Minden a spirituális világból érkezik, ezért tanulmányoznunk kell a törvényeit, annak érdekében, hogy amikor a materiális világ felé fordulunk, azokkal egyezésben legyünk. A spiritualitásban két Partzufim van: férfi és női. A női rész hordozza a vágyat, az „otthont,” és az „edényt,” amelyet helyes módon kell elrendezni. Ehhez szükséges az erő, amit a férfi rész hozzá tud tenni.
Hol van ez az erő? Mit hoz az inkarnációba? Hogyan kell ezt kifejezni? A válasz: a női minőségben. A férfi minőség feltárása a női minőségben lehetséges, vagyis az otthonban, a gyerekekben és mindenben, ami a családhoz kötődik. Ezért ha felosztjuk a női és a férfi funkciókat, még minden individuumon, egyeden belül is, és a józanésznek megfelelően elrendezünk minden dolgot a megfelelő helyére, akkor összegyűjtjük az időt és a megfelelő sebességet a fejlődéshez, csökkentjük a problémákat, és a legmegfelelőbb úton törekszünk a cél elérésére.
Érdemes a természettől tanulnunk. Végül is nem szökhetünk meg. Mi csak egy kis részei vagyunk egy nagy egésznek. Ha ezt felismerjük, és a szemünk előtt tartjuk, anélkül, hogy megpróbálnánk átugrani a saját fejünk felett, ha helyesen cselekszünk, a természettel összhangban, akkor el fogjuk érni a teljesség állapotát.
Ennek alapján meg kell értenünk, hogy a helytelen feladatfelosztás a nő és a férfi között, az egoizmus eredménye. Szándékosan lettünk összezavarva, hogy keresni kezdjük a megfelelő formáit az életünkben a funkcionálisan jól felosztott cselekedeteknek, anélkül, hogy azok a levegőbe vesznének, mintha már is felülemelkedtünk volna a természeten. Különben a természet markában vagyunk, ráadásul büszke szolgái vagyunk az egónak. A munkánk, elsősorban és legfontosabb módon egy elemzésből áll: Kik vagyunk, mik vagyunk, hol vagyunk, hová tartunk, mi ellenőriz és motivál minket, és mit kell elérnünk? Mihelyst felfogjuk ezeket az alapokat, megalapozzuk a helyes önkontrollunkat, mind felülről, mind alulról. Akkor elérjük a hasonlóságot felső képpel. Nagyon pontosan kell alkalmaznunk ezt a képet, és megtanulnunk, hogyan épül fel az életünk, itt alul, lent.
A lényeg itt nem módja a dolgoknak, vagy a minden időben adott szokások. A természetnek megvannak a maga törvényei, és valóban érdemes azokat követnünk.
KN
