Belépési pont a spiritualitásba
Kérdés
Miért van megírva, hogy „ez a világ senki másnak nem lett teremtve, csak Izraelnek,” sokkal inkább, mint a világ egyéb nemzeteinek, bár az ő korrekciójuk is a célja a teremtésnek?
Válasz
Követnünk kell a kabbala bölcsességének tudományos definícióit. A „világ” (Olam) jelentése „elrejtés” (Alama). Elrejtés csak Izrael nemzete számára lett teremtve, akik egyenesen a Teremtő felé törekszenek. Azok, akik vágynak a Teremtő elérésére, elrejtéseken kell keresztül menniük, szenvedéseken és csapásokon annak érdekében, hogy kiépítsék önmagukban a Teremtő ellentétes formáját, majd vágyjanak a Teremtő minőségének elérésére: adakozásra, amely le van választva a megszerzésről.
Ez az a pont, amit el kell érnünk. Eközben a vágyunk nem kell, hogy hasonló legyen a Teremtőhöz, annak minden erejében. Egyáltalán nem! Lehet a személynek, egy mindössze egy grammos vágya, de annak helyesnek kell lennie! A helyes vágy azt jelenti, hogy a személy azt érzi, milyen leválasztva lenni, a kapni akarásról. Ez a minőség a legfontosabb, és meg kell tapasztalnunk.
Végül is idővel mi csak akkor leszünk képesek adakozni, ha látjuk az előnyét. Ahogy írva van „mi eladunk egy tehenet, egy szamárért,” azaz azt szerezzük meg, amit előnyösebbnek gondolunk. Például egy könyve, lehet sokkal értékesebb nekem, mint a pénz. Akkor a könyvet akarom megszerezni. Ezt nevezzük megszerzésnek.
De miért megszerzés ez: Talán nem fizetünk érte? Nem ad valaki pénzt ezért? Nem. Amit én adtam valakinek, kevésbé fontos a számomra, mint amit én kaptam cserébe. Ha oda kell adnom valamit, azonos értékű csereként valakinek, képtelen lennék ezt megtenni. Mindig azt kell képzelnem, hogy amit kapok, az fontosabb a számomra annál, mint amit adtam. A nagyobb különbség az általam adott és kapott dolgok között, nagyobb kielégülést okoz nekem, mivel nagyobb nyereségem van belőle: „Nézzük, mit is találtam! Majdnem ingyen volt!”
Ez az, ahogy az ember él: A kielégülésének akkorának kell lennie, amekkora csak lehet, annak a viszonylatában, amit adott, és amit visszakapott. Ezt nem nevezhetjük adakozásnak.
Hogy érezheti valaki a leválasztást a kapni akarásról, az adakozás érdekében, olyan módon, hogy ne kapjon semmit ellentételezésként? Kész vagyok úgy dolgozni, hogy nem kapok semmit cserébe, ha hiszek abban, hogy ezáltal eljuttatom magam a következő világba. Amint ezt így gondolom, nyitok egy számlát a jövőbe, és ott tartom nyilván a „részletfizetéseimet.” Ez mindennél megbízhatóbb: senki nem veheti el, és semmi nem veszhet el úgy, ahogy ebben a világban.
Azonban hogy érezheti valaki, hogy teljesen le van választva, az adakozás ellentételezéséről, hogy nem szerez belőle hasznot semmilyen módon, és hogy ez teljesen el van tőle szigetelve? Az ember fáradhatatlanul dolgozik egész életében, és senki, beleértve a Teremtőt is, sem tud semmit róla. De ő tud erről, ebben dolgozik, és csak ebben akar maradni. Azonban ha annak érdekében dolgozik, hogy ne érezze magát bűnösnek, akkor ez a fizetsége az adakozásnak.
Tehát hogyan tudunk leszakadni a kani akarás vágyától? Az embernek azt kell éreznie, hogy ez a leválás vágya, csak olyan kicsi, mint egy gramm és ennyi, nincs semmi többre szükség, mint erre. Akkor készen áll a feltárásra. Végül is ez egy valódi kép, az adakozás minőségéről, és a Teremtőről.
KN
