A szeretet felébredése
Baal HaSulam 19. levele 70 bekezdés: “Ismerd meg az Istent, a te atyádat, és szolgáld őt.” A megismerés felismerést jelent, az a lélek, amely rendelkezik a megismerés tudásával, nem lehet helyes. Azaz, ha valaki nem ismeri a mesterét, még ha van is lelke, és sóvárog és vágyik Őt szolgálni, nem lehet helyes.
Még ha valakinek van is lelke, nem áll készen megismerni Őt, „ameddig a szellem nem ömlik rá Felülről.”Azonban kell szereznie egy fület, és meg kell hallania a bölcsek szavait, és teljes szívéből hinnie kell azokban.
Ez már írva van: “Kizárólag a jóság és a kegyelem fogja kísérni az életem minden napját.” Baal Shem Tov magyarázata: “Az Úr a te árnyékod.” Mint az árnyék, amely követi valakinek minden mozdulatát, szándékát, valakinek, tegyen az bármit, tehát ilyen az ember és a teremtő viszonya. Azaz, amikor a Teremtő iránti szeretet felébred, a személynek látnia kell, hogy a Teremtő éber az ő irányába, ami egy intenzív vágyakozásban nyilvánul meg.
Még ha a szívben lévő pont fel is emelkedik valakiben, nem fogja tudni, hogy ébredt fel, és nem fogja tudni egyedül megtenni ezt. A Felső Fény ébreszti fel, ami a Teremtő, miközben az ember az összes kellemes és kellemetlen ébresztési módozatot meg kell, hogy értse, és meg kell tanulnia, hogy a Teremtő milyen módon akar vele együttműködni. Meg kell tanulnia a Teremtő nyelvén beszélni, és így kommunikálni Vele.
El kell érnünk egy intenzív és sóvárgó vágyat, amely megfelelésben van azzal, ami a következő fokozatunk, azaz az első spirituális fokozat, amely felettünk létezik, vagy a létra utolsó foka, amely leereszkedett felülről hozzánk, a Végtelen Világból, valamikor régen. Ez volt a létrafok, ahol mi össze voltunk kapcsolódva a Teremtővel, és ezért ma feltételezhetően el kell érnünk ugyanezt a fajta determinációt, intenzitást, és vágyat, amely akkor összekötött Vele bennünket.
Ehhez a sóvárgáshoz, azoknak a gyakorlatoknak a felhasználásával fogunk eljutni, amelyeket a Teremtő adott a számunkra, azokban az időkben, amiket „kerekeknek”(Ofanim). nevezünk. Ő mutatott nekünk különböző lehetőségeket, a Vele való kapcsolatra, és mi nem értjük, miért kellene ennek a bizonyos formában, és ebben a helyzetben lennie, amit az egységre való vágy testesít meg- A Teremtő hirtelen emlékeztet arra bennünket, hogy létezik, és akkor elkezdjük az érezni, hogy hiányzik a számunkra..
Ezen a ponton kell megérteni, hogy ki okozta ezt a felébredést. Saját maga csináltam ezt, vagy a Teremtő volt, aki ezt megtette velem? Mit kezdjek ezzel? Meg kell köszönnöm a felébresztésemet, vagy hibáztatnom kell Őt, mert nem kérte a részvételemet ebben egyáltalán? Annak érdekében, hogy valaki teljesen kiterjeszthesse a tudatosságát erre a teljes folyamatra, és folyamatosan törekedjen az egység vágyának a megszerzésére, el kell érkeznie a sikerhez.
KN
