A képzelet haszna
Kérdés:
Azért, hogy megépitsem a következő állapotomat, én azt el kell képzeljem. De hogy lehet ezt megtenni? Mi a különbség az illuzió és a valoság között? Hogyan tudom megszerezni azt, hogy az én képzeletem ne különbözzön a valóságtól, attól ami még nem reálizálodott?
Válasz:
Mondva van, hogy mi el kell érjük a forma azonosságát a Teremtővel. Ez az oka a teremtésnek: a teljes folyamat, a program és a cél egy szoban van vésve: összeolvadás. El kell ezt érjük, ha akarjuk ha nem. Senki sem kérdez minket ezzel kapcsolatban. Nincsen itt választás.
A választás csak a létrehozásban van, csak, amikor te magadtól elértél a helyes vágyhoz, amely egy elejétől tervezett cél irányába van. Ez természetes: lehet kérni e teremtménytől, hogy kitaláljon valami újat? Nem. Már kezdettől fogva le voltak téve korlátok, amelyeken belül dolgoznunk kell.
A Teremtés célja az, hogy megszerezze a Teremtő szintjét. Más szóval, hogy átváltozzon, hogy emberré váljon, hasonló a Teremtővel. Először is ezt kell, hogy akarjuk, mert másképp mi nem vagyunk mi, nem magunk értük ezt el és nincsen teremtmény.
A Teremtő teremtett egy különleges teremtményt, az “embert”, akinek hibás vágya van kezdetben. De ezzel együtt megadták neki az összes szükséges eszközöket, minden külső és belső feltételeket, azért, hogy megtalálja a helyes vágyat, kifejlessze, táplálja, megformálja magának belül, ami megadja neki a belső helyes formáját. Ez a vágy épiti a végső állapotot, a végső kielégülést, a felső sztátuszt, más szóval a Teremtőhőz olvadást.
A “Teremtő”, az adakozás és a szeretet tulajdonsága. Az ember már kezdetben ennek a tökéletes ellentéte, csak a megszerzést és a maga iránti szeretetet akarja. De az embernek meg van adva a lehetőség, hogy maga felett megépitse a mások iránti szeretetét. A környezeten keresztül mi megépitjuk a helyes hozzáállást, a szeretetre sóvárogjunk, kérjük a korrekció erejét és megszerezzük az erőt a felebaráti adakozásra.
Kezdetben azt az elvet használjuk, hogy “Ne tegyél másoknak azt, amit te nem szeretsz”, ebben az ember eléri a semlegességet, az önzősége fölé emelkedik, és megszezi az adakozás tulajdonságát, a Binát. Azután kezdjük létrehozni azt a tulajdonságot, a kapási vágy felett, hogy elkezdünk kapni azért, hogy adakozzunk, dolgozunk a felebarát vágyával, azért, hogy megtöltsük, kielégitsük, őket. A helyett, hogy kihasználnám a felebarátot, én kihasználom magamat, hogy kielégitsem őket. Ez ellentétes azzal, ami azelőtt voltam.
Igy szerezzük meg az azonos tulajdonságot a Teremtővel.
