A törött szűrőernyő helyreállítása
A Felső Fény állandó nyugalomban van, és semmi nem tartja távol a teremtett lényt annak az érzésétől, hogy egy egyedülálló, és egységes erő által, amely kitölti a teljes teremtést. Az egyetlen minősége a teremtménynek magának az, amely nem engedi megtapasztalni, ezt az erőt, a teremtett lénynek, a Teremtővel, a Fénnyel való ellentétes minősége miatt.
Tény, az Első Megszorítás (Tzimtzum Aleph) feltételeinek megfelelően, a teremtmény minőségeinek meg kell felelnie a Fény minőségének, vagyis az adakozásnak, annak a befogadásához. Ez a feltétel a Teremtő által lett lefektetve, aki el kívánja juttatni a teremtett lényt a legmegfelelőbb állapotba, amely egyszerűen megegyezik az Ő, saját maga állapotával.
Így a teremtett lény vágya az, amely nem tartalmazza az adakozás szándékát, az egyetlen, amely falként áll közte és a Teremtő között, és nem engedi érezni Őt, a Fényt, a beteljesedést. A korrekciót, amelyen át kell mennünk, annak érdekében, hogy önmagunkat a Felső Fényen belül létezőnek érzékeljük, tekintjük „szűrőernyőnek,” (Masach) vagy az adakozás szándékának.
Ezért van az elrejtési rendszer, a világok elrejtése, amely elrejti a Fényt, kiárnyékolja, és távol tartja a teremtménytől, (a “világ” héberül Olam és az “elrejtés” pedig Alama), amely ez által gondozza az egoisztikus vágyát. Majd a szűrőernyő szikrája és a Visszavert Fény felébred a teremtményben és ez a „szívben lévő pont.”
Ha a teremtmény kinevelődik, amely egy folyamat, amelyben folyamatosan megmutatkozik az új vágy mélysége, a világok rendszere által, egy nagyobb és nagyobb fokozaton, amely a kezdetben nulla. Az előző válasz megmutatja az akaratot az adakozási szándék megszerzésére, ennek a nagy vágynak a számára.
Ebben az esetben, az elrejtési rendszer fogja biztosítani a korrekcióját a teremtménynek, ami egy anti-egoista szűrő, vagyis az adakozás szándéka. A teremtett lény abban a vágyban él, hogy a vágyának a teljes keménysége (Aviut) amely a világok rendszere, feltáruljon a számára, baloldalról korrigálódjon, a szűrő által, azaz az adakozás szándéka által, a jobb oldalról.
Ahogy ez növekszik, a teremtmény megtapasztal különböző érzéseket, a Felső Fény hatására. Azt gondolhatja, szabadon cselekedhet, ahogy azt éppen szeretné. Valóban, talán lehet ezt mérlegelni. Lehet kisebb, vagy nagyobb mértékben törekedni a szabadság felé, vagy lehet, hogy ez teljesen értelmetlen, azaz ez lehet közelebb vagy távolabb, az állati, vagy az emberi szintektől.
Amikor a szívben lévő pont, a szikrája, a törött szűrőernyőnek és a Visszavert Fény elkezd kibomlani a személyben, kap egy lehetőséget kiterjeszteni ezt, és igényelni azt ezt Reformáló Fényt. Előzőleg ez a szikra, a törött ernyő arra kényszeríti a személyt, hogy a spiritualitást egoisztikusan akarja, és élvezze a Teremtőt, és a spirituális világot önző módon. Végül is most azonban az egészet, az adakozásba akarja fordítani.
Így az ember belép a kabbalista csoportba, és elkezd a gyakorlatban adakozni feléjük. Akár sikeres ez, akár nem, mindezek szükséges elemek az ima, a könyörgés elérésének. Ha a helyes szükségesség ébred fel valakiben, a Felső Fény, amely ma azt az érzést adja, hogy távol van tőle, azt az érzést fogja adni, hogy egyre közelebb kerül hozzá.
KN
