A világ nem lát megoldást
Kérdés
Még ha a szándékom egoista is, ha elkezdek a többiek előnyeire gondolni és a világ jólétére, akkor ez már figyelembe vehető cselekedet?
Válasz
Természetesen. Valóban azt gondolja valaki, hogy kenyeret adni valakinek, aki szegény, az egy megfelelő cselekedet? Ez csak még több szegény ember létezését okozza a világban.
A személy cselekedete, a Fény magára vonása. Ez, és semmi más nem viszi vissza a Forráshoz. Akkor mi másról kell még gondolkozni? Pont most, amikor az egész világ bajban van és veszélyben. Csak a Fényre van szükségünk. A Fény hiánya az oka minden háborúnak, válságnak, katasztrófának és más problémáknak.
Pontosan a Fény által végrehajtott kevés jócselekedet miatt jelennek meg a problémák a fejlődés négy fázisánál – a kövületi, növényi, állati, és emberi szinteken. A gonosz, amivel számolnunk kell, a Fény hiányának vetülete.
A büntetés nem Fentről érkezik. El kell érnem egy kitűzött jutalmat, a Teremtő felfedezését, hasonlóságot és összetapadást Vele, és ha nem teszem ezt meg, akkor úgy tapasztalom meg a szakadékot, amelyet a nem végrehajtott cselekedet generált, mint büntetést, vagy a jóság hiányát. Vagy másik oldalról, ennek az elérésével érezni fogom a jutalmat. .
Így ugyanabban a vágyban érzem a büntetést és a jutalmat. Ha korrigálom és beteljesítem a vágyamat, akkor ez a jutalom, ha nem, akkor a büntetés. Nincs büntetés Fentről. Nem kapok rosszpontot azon túl, amit magamnak okoztam. Én teremtem a saját büntetésemet.
Ezért egyetlen feladatom van csak – magamra vonni a Fényt. Pontosan ma, figyelembe véve ami történik, és halmozódik a világban. Nincs más eszköz.
Folyamatosan kapcsolatban vagyok olyan emberekkel, akik a „tudásban” vannak, elolvasok mindenféle cikket, megnézem a weboldalakat, követem az újságokat, de sehol nem találok megfelelő megoldást. Nem tudnak kínálni semmit, még csak elgondolkozni sem akarnak ezen, mivel a legkisebb kapcsolatuk sincs a korrekcióval.
Tegnap sétálni voltam egy híres íróval, és nem mondott igazán semmit – elkerülte a választ. Ez jól mutatja az érzékenység hiányát, a korrekció megértésének hiányát.
“A világ kerek, és nekünk egyesülni kell,” én mindig ezt mondom az embereknek. „Ez igaz, mi ugyanebben az irányban cselekszünk.” válaszolják ők. Az emberek még csak fel sem ismerték, hogy valójában éppen az ellenkezőjét teszik. Azonban a végén minden ember csak a saját részét és mozgását erősíti. Senki sincs, akivel erről lehet beszélni.
Ezért meg kell teremtenünk a feltételeit annak, hogy a középpontunkban egy pozitív erő emelkedhessen fel. Csak akkor fog ennek a hulláma végig söpörni az egész világon. Semmi más nem fog segíteni. Nem függünk a többiektől, hanem segítenünk kell őket, hogy tehát később ezek az emberek képesek legyenek könnyebben elkapni ezeket a hullámokat, megértsék az üzeneteiket, és érezzék, hogy ezek a hullámok tőlünk származnak.
Az anyagokat ki kell bocsájtani megfelelő időben, de lényegében ezeknek a hullámoknak a forrásai mi magunk vagyunk. Ezért a legfontosabb dolog az egység, a mindenkivel való összekapcsolódás egyre erőteljesebb módon.
Hatalmas reményeket fűzök, a közeledő konvenciókhoz. Olyan eszközök ezek, amelyek által eljuthatunk az egységhez, konszolidációhoz, és a világgal való kölcsönös törődéshez, mely segít a világ számára.
Eljött az ideje annak, hogy a Teremtő feltáruljon a teremtmény számára. Az eszköze ennek egyszerű, és itt van a kezünkben. Csak használnunk kell. Kérjük a világ felébredését, de mi magunkat ébresztjük fel.
KN
