A lélek embriója és annak növekedése
Kérdés:
El tudná magyarázni a kapcsolatot a személy, annak lelke és a Teremtő között? Azt akarja mondani, hogy a személynek nincsen lelke, amíg ki nem fejleszti azt?
Válaszom:
Minden egyes ember rendelkezik egy lélek ponttal, mely hasonló egy csepp spermához. Szükségünk van erőre annak kifejlesztésére. Mint ahogy a sperma csepp hozáátapad az anyaméh falához, és táplálékot kap az anyától, és elkezd ennek hatására növekedni, nekünk ugyancsak magunkat a közösséghez, környezetünkhöz kell tapasztanunk, és el kell töröljük magunkat a megfelelő csoport előtt, mintha az anya méhében lennénk.
Amennyiben én eltörlöm magamat, akkor nem válok egy idegen testté a csoporton belül, mint ahogy a sperma csepp sincs idegen anyagként érzékelve. Ezért nem löki azt ki a test, és ezáltal az embrió képes a növekedésre.
Hasonlóan én eltörlöm magamat a csoport előtt, és megkapom annak erejét. És akkor a spirituális pontom, a lelkem kezdete elkezd növekedni. Annak növekedése során ugyanazokon a stádiumokon megy keresztül, mint az embrió édesanyján belül. Ez a Kabbala könyvekben több ezer oldalon keresztül van elmagyarázva. Lelkünk ezen állapotai hasonló módon vannak elnevezve mint “megtermékenyülés, csecsszopó állapot, és érés” (Ibur, Yenika, Mochin).
Amennyiben a személy nem kezd bele ebbe a folyamatba, más szóval amennyiben nem fedi fel nem fedi fel a felső dimenziót, mely rajta kívül létezik, így vagy úgy a többiekkel való kapcsolatán keresztül, akkor teste meghal, és ez a lélek pont megmarad pontként. Még egyszer az beleöltözik később egy testbe, és elkíséri azt, megadva az újabb lehetőséget a növekedésre.
Azonban amennyiben a személy eléri akár a legkisebb, első spirituális szintet, akkor már elkezdi érezni hogy egy másik dimenzióhoz tartozik, egy spirituális örökkévaló dimenzióhoz. Mindaz örökkévaló, mivel az a korporeális, állati egó fölött létezik, mely a testhez tartozik. és akkor a test már meghalhat, és elporladhat, a személy többé nem azonosítja magát a testével, hanem már azzal a spirituális állapottal azonosítja magát, melyet elért.
El kell érjük legalább a legelső állapotot. És akkor sokkal könnyebbé válik a tovább haladás, mivel a személy elkezdi látni azokat a lépcsőfokokat, melyeken haladnia kell.
