Dr. Michael Laitman

Látszólag, minden bennünk van

A világi Kenesz”UNIDOS” Madrid, az első leckéből.

Kérdés:

Honnan tudhatom, hogy én valóban szeretem a barátomat, és nem hazudok magamnak?

Válasz:

Ezt meg kell tanulni, és erőfeszitést kell tenni, hogy ezt elérjük. De a probálkozás nem jön mindjárt, mert te csak most kezdted el tanulni a Kabbala Tudományát, mondják neked, hogy  szükséges kapcsolodni másokkal, menjek ki magamból, probáljam érezni a barátaimat, és a közöttünk levő kapcsolatban fedezed fel a spirituálitást. Te hallod ezeket a szavakat, de számodra csak üres csengések a füledben, egyszerüen te nem vagy képes felfogni őket.

És igy az idő folytatodik hónapokig, de ez az idő nincsen elveszve, ez nem történik ok nélkül. Mindig valami csöpög, magamon belül, valami megjelenik belül, belém lép egészen addig, amig el nem kezdem megérteni, hogy nincs más kiutam. És akkor elkezdünk összekapcsolodni a gyülőlet ellenében, a  kapcsolat elleni gyülőlet ellenében, és probálkozunk létrehozni valamilyen erőfeszitést.

Nekünk szükségünk van erőfeszitéseket befektetni a közöttünk levő kapcsolatban, a tanulás ideje alatt. Mivel azt mesélik, hogy erről tanulunk,és a mi  korrigált állapotunkról szól, és a helyes kapcsolatról. Beszélnek sok cselekedetekről és tulajdonságokról, amelyeket mi egyáltalán nem értünk : a szfirákról, a világokról, a zivugról, hogyan lép be a fény az edénybe, a vágyakba, de valójaban ezek a cselekedetek magunkon belül történnek meg, a kilépes irányában.

Ez az amit a könyvek mondanak, ez a különleges spirituális pszihológia, a közöttem és a rajtam kivül álló világgal kapcsolatban. Egyelőre, én az egoista tulajdonságommal fogom fel a világot, amely bennem van. Én nem tudom  a szememet vagy a fülemet kifelé helyezni, én csak azt érzékelem ami eléri az én idegvégződéseimet, és azon keresztül belép az agyamba.

Amikor én próbálkozom, hogy lépjek magamból kifelé, a barátaim vágyai felé, akkor én magamra veszek öt új más érzékszervet, ezeket hivjuk: Kétér, Hochmá, Biná, Zeir Ampin, és a Málchut, ezeken keresztül felfogok külső jelenségeket, ami rajtam kivül van. A Kabbala Tudománya elmagyarázza, hogy én hogyan vagyok képes érzékelni,  ami rajtam kivül történik.

Hogyha te és én közösen olvassuk a könyveket, amelyeket a Kabbalisták irtak, és megprobáljuk, felfedezni benne , hogy, hogyan fogjuk magunkat érezni, amikor  kilépünk magunkból, benne az önzőségünkben, a könyv csakis erről beszél. Mi nem fedezzük fel pontosan ami ott irva van, de sóvárgunk érzékelni ezt, igy mi spirituálisan növekedünk, és fejlődünk, azért hogy emberi (Adám) lénnyé váljunk.

A mi vilagunkban is, ha felnőtté akarunk válni, mi játszunk mindenféle játékokban, mindenféle cselekedeteket végzünk, hogy növekedjunk. És a mi  spirituális munkánkban is igy kell történjen, pontosan igy: természetes és egyszerü módon.

De a mi világunkban, mi csak egy erő befolyása alatt fejlődünk, az önzőség alatt, felébresztenek  minket, hogy hogyan legyünk gazdag, sikerült, és hires.

De senki nem nyom, engem a spiritualis felemelkedéshez, fejlődéshez, én ki kell fejlődnom ezzel a két vággyal.

Ezért én magamat egy olyan közösségben kell helyezzem, hogy az felébresszen engem, amely ad nekem spirituális vágyat, azért hogy “tűzet rakjon belém” (távir  bi és”) és én sóvárogjak a spirituálitas világhoz, úgy ahogy a mi világunkban, amikor én sóvargok valami olyan dolog után, amit én nagyon meg akarok szerezni.

Másképpen mondva, azért, hogy emberré – Ádámmá váljak, én le kell rajzoljam bennem magamban a fejlődesnek egy ilyen fajta vágyát. Ez nagyon nehéz, és ez az én környezetem viszonyától függ.

bs

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,761 seconds.