Dr. Michael Laitman

A motor lángoló szégyen által hajtva

A legrosszabb és legfájdalmasabb állapot, melyet Malchut átél, az a teljes Fény általi beteljesülés a Végtelen Világban, mivel nincs amivel lefedhetné magát. Mindez arra kényszeríti a Malchut-ot, hogy többszörös átváltozáson menjen keresztül, melyeket mi mozgásnak, cselekedetnek hívunk.

Az a láncreakció, melyen a Malchutnak keresztül kell mennie, a maga részéről mozgásnak tekinthető. Ezáltal mindez belső érzésekről szól, belső bölcsességről, belső mozgásról, és arról a tényről, hogy minden kizárólag a vágy és az azt kisérő szándék által történik. Semmi más nem valóságos csakis ez!

Az egész világ amit mi megfigyelünk magunk körül csak egy fantázia. Mindez csakis a Végtelen Világ Malchut-ján belül történik, ameddig az be nem teljesíti magát, és el nem kezd megszerezni az adakozás érdekében, azaz elhagyja azt az önmaga számára szolgáló megszerzés érzetét, mellyel az Első Megszorítás előtt rendekezett. Ez még akkor is így van, ha az eredendő érzések még nem számítanak önzőnek, mivel a Malchut azokat nem tudatosan tette, és azt sem tudta milyen állapotba kerül általuk.

Ezáltal a spirituális mozgás nem a korporeális cselekedetek száma alapján van értékelve és lemérve, hanem csakis azon belső állapotok által, melyeken a személy keresztül megy. Ezért olyan nehéz azokat lemérni. Mindenki állandóan azt kérdezi: Honnan tudhaton mennyire haladtam előre? Valójában ez csak akkor mérhető le, amikor mi már behatoltunk a spirituális világba, és pontosan meg tudjuk számlálni, hány spirituális cselekedetet hajtottunk végre.

Egy kisgyermeket figyelve mi láthatjuk, hogy fogalma sincs hol is van, és hogy mit is csinál. Csak ahogy elkezd növekedni, képes tökéletesíteni értelmi képességét, és kezdi el számon tartani mi történt tegnap, ma, és mi történik holnap. Megtanulja hogyan érzékelje az időt, és később a mozgást. Megtanítják neki: Tegyed ezt, és ne tegyed azt. Más szóval elkezd megérteni bizonyos dolgokat, és az azok közötti kapcsolatokat, megtanulja hogyan lépjen tudatosan az egyik állapotból a másikba, hogy halgassa meg és kövesse azt amit a felnőttek javasolnak neki.

Mindez hasonló a spirituális világhoz, és mi elkezdünk spirituális cselekedeteket végrehajtani. De mindezek kiztárólag a személyen belül történnek. Kívül semmi nem történik, és semmi nem függ a külső cselekedetektől. És mégis külső cselekedeteink képesek befolyásolni belső állapotainkat, mivel mindez az emberi pszichológiával függ össze.

Mi elkezdünk részt venni a minket körbevevő társadalomban személyes résztvételünkkel, különböző korporeális cselekedetekkel, és ezek segítségével mi belső egységre lépünk azzal. És ez a belső összeolvadás benyomást tesz ránk, és mindez spirituális munkának számít.

Ezáltal mindez a gonosz felismerésén múlik – ezért tanulunk és végzünk spirituális munkát. Abban a pillanatban a személy érzi saját önzőségét, készen áll a spirituális cselekedetre, azaz a belső változásra, annak érdekében hogy megszabaduljon ettől a gonosztól. És akkor a kérdés az, milyen fajta gonosz mindez: mekkora az mennyiségben és minőségben az adakozásra és megszerzésre vonatkozóan.

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,134 seconds.