Dr. Michael Laitman

A jó kisgyerek adást játszik

Dr. Michael LaitmanTényleg lehet, hogy nincs más teremtmény, csak a vágy, méghozzá az, ami a “semmiből” teremtődik az által, hogy a megvilágító Fény fokozatosan létrehozza bennünk. Kezdetben csak örömet akarunk, de később rájövünk, hogy teljesen a vágyak uralma alatt vagyunk.

Így nő ez a vágy míg észre nem veszi, mennyire ellentétes a kapniakarása az adó-teremtő akarat Fényével. Amikor ez megtörténik, az Egyenes Fénynek nevezett jelenség negyedik fázisában , amit Birtoklásnak /=malkut/ neveznek a Végnélküliség Világában.

A teremtmény nem tudja ezt fenntartani s közben visszafogni magát. Ezért kényszeról arra, hogy őjfajta elképzelést alkosson a Teremtpővel kapcsolatban. Rájün, hogy a legegyszerűbb, ha megpróbál olyan lenni /adakozó/ mint az adó-teremtő s megteremti a lehetőséget – ehhez csoport kell, társak – s így egymásra hatnak, s ezért történt, a “vágy-hordozók megtörése.”

Úgy tűnik az iylen törés csak negatív lehet. Valójában fordítva van ez. Éppen a megtörtsége a vágyainknak teszi lehetővé, hogy megértsük, mennyire tehetetlenek vagyunk, nem bírunk olyan odaadóak lenni és szeretőek, mint a teremtő.

Ahhoz, hogy a megtörtség állapotában adni-képessé váljunk, hasonlóvá a Teremtőhöz, cak egy dolog kell: erőfeszítés a társak felé. Később aztán képesek leszünk az adás hullámhosszát elérni még rosszabb helyzetben is. de eleinte meg kell tapasztalnunk az ego gonosz voltát és e felismerés elvezet az “imához” a munkához, a jótettekhez, mert enélkül nem lehet egyenlő alakúvá válni az szeretet-adó-Teremtővel.

Csak ha már a teremtmény elért a lelkiségi hordozóhoz – spirtuális edényhez – vagyis elérte ezt a megérést, , hogy ebben a saját erőfeszítését meg kell valósítania, a saját vágyára van szükség , mert enélkül nem lehetséges hogy a teremtmény , a kapó azonos legyen a teremtővel, az adóval. A kicsi kapniakaró nem bír hatalmas adniakaró lenni.Csak valami kicsi dolgot csinálhat, játékokkal játszogathat. De ha fel akar nőni, akkor leltárt kell csinálnia és ki kell feleszteni új éréseket.Ehhez kellenek a játszótársak.

És hát ezért kellett a lelkiségi- spirituális – és történelmi fejlődés , ami megeklőzött minket, hogy Fentről a felkészülés megérkezzen, és felfedezzük a közös vágyat – az egós fölött egy plusz vágyat, a többiekét. Ezzel elindul bennünk az Ádám /a humánum/ kifejlődése. A saját természetes ösztönünk az előttünk álló élvezetek felé vonzanak. A közös vágy a gyógyulásra, felépülésre viszont egy újfajta lelkiségi, spirituális élvezetre vágyik,ahol nincs semmi, csak öröm.

A mi viléágunk emberéből a fizikai testet érzékeljük. De nem az lényeg, hanem a belső kettősség. Az egyik énje az öt fizikai érzéke által van vezetve. A másik,a  közös vágy, amit “szívpontnak” is hívhatnunk.Nem világos még senkinek eleinte, hogy ez a pont merre fogja vezetni és érdemes-e arra elindulnia.

De amint képes felfedezni ezt a két irányt magában, akkortól nevezzük csak Ádámnak, embernek. /Addig gépszerű állat volt csupán/. Mert a teremtő-adóhoz válik hasonlóva, /amit “domé-“nak hívnak rímmel/, tehá Ád-ám lesz. Csak az eszközöket kell hozzá megtalálni, hogy e felébredt kettősséget hogyan kell kihasználni.

Az egyik, a sérült és rlgi kapó-vágy amit “bolond királynak”is hivhatunk, a másik az új, a felépülő: a “jó gyeerk”. Ha jól akarunk velük bánni, akkor ehhez segítség kell: a Nagyobb Erő. Mert a saját egójából nem tud kilépni, ha nincs ebben segytője, szponzora, mentora.


De minden megjön a Nagyobb Erő által. Mindenki eljut a megfelelő helyre,a hol egy-egy csoport tanul közösen ezen az úton, s kialakulnak a megfelelő feltételek, s ha hajlandóak és taníthatóakká válnak, akkor elindulnak. Minden Odafentről jön, kivéve az erőfeszítést, azt nekünk kell beletenni, hogy eljussunk a hasonló felépülési vágyú társakhoz. Ezek az erőfeszítések építenek minket Ádámmá, emberré.

[45057]

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,788 seconds.