Munka megosztás
A teremtés minden állapotát nevezzük a Kabbala Tudományában “Világ”-nak. Mi leereszkedünk és felemelkedünk a világok létráján Ádam a Kadmon, Acilut, Jecira, Bria, és Aszia. A mi állapotunk is most az Ein Sof világában van , de el van rejtve tőlünk, kezdődik és végződik az Ein Sof világának az állapotában. A külömbség közöttük az, hogy beszélünk a teremtés céljáról.
Az első állapot a Ein Sof világának nem érzékelhető egyaltalán. Ez hasonló egy sperma csepphez, amelyből azután kifejlődik a magzat és megszületik az ember. Csak miután megerősődik, megszerzi az idős állapotát és az ő értelmét, a megértését: hol van, ki ő, mi történik vele. És mindez csak egy apró genetikai adatból ered.
Mi is az Ein Sof világában egy ugyan olyan állapotba voltunk, mint egy sperma csepp, amelyből minden ki kell fejlődjőn. Azután átmegyünk a második állapotba, a fejlődés szintjére. És végül a harmadik állapotba, amikor mi felemelkedünk egy magassabb felső szintre és mind egybekapcsolodunk egy hatalmas vágyban, amelyet Ádamnak hivunk.
“Ádám”(Ember) ez jelenti “Domé”(Hasonló). Más szavakkal, mi hasonlók es egyenlők vagyunk a Fénnyel, a Teremtővel. A Kabbala Tudománya mondja, hogy a kimenetel pontosan ehhez a szinthez kötelez. Az emelkedes kezdetét mi már látjuk a mi mostani állapotunkban.
Igy ereszkedtünk le fentről lefelé, elérkeztünk a Machszomig. Mi most a machszom előtt állunk az egész emberiséggel. De ez nem számit, mert a világban van csak egy pár millió ember, akik érdekeltek maguktól felemelkedni a felső világhoz. Az emberiség többi része hátulról vannak nyomva szenvedés által. A mi világunkban a haladás a szenvedés által történik, és mi pedig ez a kicsiny rész, nem a szenvedés által halad előre, hanem egy személyes aszpiració által. Ez a külömbség közöttünk és a világ többi része között. Tehát a tömeg, amely a szenvedés által van tolva, és mi saját magunktól haladunk előre a vágyunk által, amely a pont által van előre húzva.
Két erő létezik, amely mozgat minket a cél irányában. Az első erő, vonz előre, ez a vonzó erő, és a második erő, a toló erő, amely hátulról a csapások által müködik, és mi bennünk mind a kettő létezik, ebben az emberiség kicsiny részében, és mind a két erő segit minket. De a tömegek csak a szenvedés által haladnak előre
Itt létezik egy “munka felosztás”: mi kell menjünk előre, és meg kell szervezzük magunkat, és meg kell értsük amit a természet kér tőlünk. Kéri tőlües nem tudjak mi tortenik nk az Ő felfedezését, az Ő felső állapotának a felfedezését, és a magass állapotnak a felismerését, hogy mi adaptáljuk magunkat ehez a felső állapothoz, kilépni a következő szintre, amely az örökkévalóság és a tökéletesség. Erre vonz minket a természet. Ugyanakkor el kell gondolkodni, hogyan lehet segiteni a nagyobb tömeget, akiknek nincsen meg a lehetőségük, szenvedést és nagy nyomást éreznek, és nem tudják elképzelni maguknak, hogy mi lesz a jövőben.
bs
