Hogyan készitsük el a vágyainkat a nyársra?
Kérdés:
Hogyan kapcsoljam le magam ettől az életről. A vágyam aTeremtő felé irányit korporálisan kivül, és én erőltetem magam, hogy szeressem a gyermekemet, a férjemet, a családomat, menjek a munkába, mivel én kényszeritem magamat erre. Én mintha játszanam ezt. A nő részéről ez mint szenvedés. Azaz, belül a vágy állapotában vagyok, és kint mintha egy játékban élnék.
Válasz:
Ez igazán igy van. Az ember nem képes két, három, öt, vágy között megszakitani magát, csak egy vágya lehet. Mi a megoldás erre?
Erről kérdeztek nők és férfiak is: „Hogyan lehetséges, hogy én nem veszitem el a vágyamat az e világban, a munka iránti vágyamat, az én családom iránt, és a kedvenceim iránt, akiket szeretek? Hogyan tudom én ezt megtartani? Mert a nagy vágy megeszi a kicsi vágyat, elnyomja őt és eltörli.”
Hogyha te nem kapcsolod össze ezekket a vágyakat, és nem fogadod el mint külsök, egy forrástól jönnek.Te össze kell gyüjtsed ezeket a vágyakat eggyé, eggyé kell kapcsoljad, hogy ezek egy forrástől szakad, nem is mind egy salátát kössuk össze, hanem , mint egy tésztat, ahol nincsen külömbség közöttük. A sóvárgás a gyerek, a férj, a család, a Teremtő, a csoport számára, mindennek eggyé kell válnia. Mindennek olyanná kell válnia mint eggyetlen összefüggő. Ezekre a vágyakra szükségünk van, mintha egy nyársra huznánk.
Ha ez nem létezik, akkor ennek az a jele, hogy a te munkád nem teljes. Nem lehet egy ember teljes, ha nincsen sóvárgása. Pontosan ennek az érdekében kaptuk meg ezeket a külömböző vágyakat, hogy összegyüjtsük az egészet eggyé és úgy lássuk mint egy forrásbol ered.
bs
