Az emberi fokozat nem halványul el
Baal HaSulam azt mondta, hogy boldog amiatt, hogy abban a generációban született, amikor lehetővé vált a kabbala bölcsességének feltárulása. A kabbala azt tanítja, milyen módon kombinálódik az adakozás és a megszerzés ereje egybe, hogyan adódnak egymáshoz, hogy aztán az összegük (Σ) jelentse az „emberi” szintet.
Ez valóban egy tudomány, maga a bölcsesség. Nem egyszerű, sőt kifejezetten bonyolult. Alkalmazzuk, hogy az árral menjünk, azonban hirtelen feltűnik egy másik erő, és elragad minket valahova. De hová?
A két erő integrációja, egy különleges eredményt hoz. A mi világunkban, amit látunk és érzünk, ezek az erők formálta mozdulatlan, növényi, állati, természet részei. Mi az állati szinthez tartozunk, és nem értünk még el semmilyen magasabb szintet. Az emberi szint, amelyet elkezdtünk felfedezni önmagunkban, egy olyan spirituális fokozat, amely egy új világot tár fel előttünk.
A természetben az egyik szint ad életet egy másiknak. Az állatok növényeket esznek, a növények az ásványi szinttől kapják az életet. Azonban az ásványi szint nem tudja mit jelent növekedni, fejlődni, fogyasztani, kiválasztani, és érezni a környezetet. A növényi szint következik, amely nem érti, mit jelent állatnak lenni, mozogni, ivadékokat hordozni, nem is beszélve a „fejlettebb állatok” magasabb létformájáról, az emberről, akik egy nagyon összetett életet élnek.
Az alacsonyabb fokozat nem képes megérteni, a magasabbat, az számára egy teljesen más világ. Ez ideáig, mi az állati szinten léteztünk, a vágyaink irányítása alatt. Nem értjük, mi is az emberi fokozat. Lehetetlen megmutatni, vagy demonstrálni ezt, pont úgy, ahogy egy állat képtelen demonstrálni a saját világát egy növénynek.
Sőt, az aki integrálta a két erőt a szívben lévő pontjában, ahol a szív a kapni akarás és az adakozás vágyainak összessége, felemelkedik az emberi szintre, nem tudja megosztani az érzékelését azokkal, akik még nem érték el ezt a fokozatot. Egyetlen dolog kimondása lehetséges mindössze, hogy ez a személy érzékel valamit túl a fizikai test határain, mivel felemelkedett egy magasabb szintre. Valamennyi előző szinttel kapcsolatban marad a létezése során, táplálja őket, ő maga azonban egy másik fokozaton van.
Tehát az emberi szintre való felemelkedésünk során (reméljük, ez a leggyorsabban megtörténik) megőrizzük a kapcsolatot ezzel a világgal, annak minden életformájával. Azonban ezen felül, egy teljesen különböző érzékelést és benyomást kapunk meg az új szinten. Végtelenséget és teljességet érzünk már az első spirituális fokozaton is.
A teljes problémánk abból származik, hogy élvezetet akarunk megszerezni, a Felső Fényt, miközben az nem tud bennünk létezni, és azonnal el is tűnik, a „rövid zár miatt” ami a plusz és a mínusz erő között fellép, és ami kioltja őket. Így nekünk a középső vonalon kell dolgozni, a két erő között egyensúlyozva.
Egy helyes kombinációt teremtünk. Behelyezünk egyfajta „ellenállást” középre, amelyen keresztül a plusz és a mínusz előjelű erők helyesen képesek működni. Ez megadja a számunkra a működésük eredményét, és erőt kapunk belőle. A kabbala nyelvén az ellenállás a szívben lévő pont és az egoizmus között jelenik meg, és ezt nevezzük „szűrőnek (Masach). Pontosan ez a hely az, ahol megkapjuk az új élet érzékelését, az emberi fokozaton, amelyet Ádámnak nevezzük.
Ekkor szabaddá válunk a haláltól. Minden pillanatban, amikor meg akarom szerezni a Fényt, mégis képtelen vagyok arra, hogy magamat hozzá igazítsam. Az élvezet a vággyal együtt eltűnik, és mindig megízlelem a halál egy újabb darabkáját. Semmi nem okoz örömet, kétségbeesésbe zuhanok, semmit nem akarok, csak vissza szeretnék vonulni mindentől. A végén az ember „kiég” és azt érzi minden reménytelen. Elkezd „kihunyni” benne a láng. Az állati, növényi és ásványi szintek fokozatosan csökkenek benne, ameddig meg nem hal. .
Azonban ha megértjük hogyan kell az adakozás és a megszerzés erejét egyesíteni önmagunkban helyes módon, akkor elérjük az emberi fokozat érzékelését, a végtelen és teljes élet szintjét.
KN
