Munkamegosztás
A kabbalában valamennyi állapotot, amiben a teremtmény lehet, „világnak” nevezünk. Mi leereszkedünk és felemelkedünk az Adam Kadmon, Atzilut, Beria, Yetzira, and Assiya világainak létráján. A jelenlegi állapotunkat nevezzük úgy, hogy a mi világunk. Minden a Végtelen Világában kezdődik és végződik. A különbség a világok között elmondja nekünk a teremtés célját.
A kezdeti állapota a Végtelen Világnak nem érzékelhető. Ez hasonló a megtermékenyítő anyag egy cseppjéhez, amely majd magzattá fejlődik, és amiből megszületik egy ember. Csak miután eléri a felnőtt, tudatos állapotát, és megérti, hogy hol van és ki is ő, akkor fogja fel, mi történik vele. Mindez egyetlen, kicsiny genetikai kódból származik.
A Végtelen Világban, ahonnan minden származik, ugyanolyan állapotban vagyunk, mint egy sperma csepp. Majd átmegyünk a következő állapotba, a fejlődés állapotába. Végezetül a harmadik állapotban felemelkedünk a legmagasabb fokozatra, és együtt kialakítjuk azt a hatalmas vágyat, amit Ádámnak nevezünk.
Adam a „hasonló” szóból származik, azaz mi teljesen hasonlóak vagyunk a Fényhez, a Teremtőhöz. A kabbala elmondja nekünk, hogy ennek a fokozatnak az elérése, kötelező.
Már látható a felemelkedés a jelenlegi állapotunkban. A leereszkedésünk után, most elérkeztünk a Machsomhoz, a közvetlen emelkedés előtti határvonalhoz.
Lényegtelen, hogy csak néhány millió ember van a világban, aki érdeklődik a spirituális világba való belépés iránt. Az emberiség többi része, a szenvedés által lesz előre haladásra ösztökélve. Az egész világunk a szenvedés által van előrehajtva, miközben mi előrefelé törekszünk a saját szándékaink által, a szenvedés helyett. Ez a különbség köztünk és a világ között általában. A tömegekkel ellentétben, mi 9nmagunk által haladunk előre. A vágyaink húznak minket előre.
Így két erő van, amely a cél irányába fejleszt minket. Az első erő előre húz minket és vonz, miközben a második nyomás alá helyez minket. Ez részlegesen bennünk is így működik. Részben hátulról nyomás alatt vagyunk, részben saját magunk által haladunk előre. Azonban a tömegek csak a szenvedés által vannak előrenyomva.
Az ilyen munkamegosztás által kell előre haladnunk, szerveznünk magunkat, megértenünk, mit kíván tőlünk a természet. Mit akar, hogy feltárjunk, mely magasztos állapotait kell felfedeznünk, és be kell lépnünk a következő szintre a végtelen és a teljesség irányába. A természet ebbe az irányba húz bennünket.
Ugyanakkor gondolkoznunk kell azon, hogy segítsünk a tömegeknek, akiknek nincs lehetőségük erre, akik a szenvedést tapasztalják meg, és a hatalmas nyomást, és elképezlésük sincs mi vár rájuk.
KN
