Nem egy válság, hanem az áttörés
Kérdés
Hogy magyarázzuk el a nagyközönségnek, hogy a korlátlan fogyasztás ideje lejárt?
Válasz
Senkinek nem kell elmagyarázni az éhség érzését, azonban amikor a válság beüt, csak a kormány tud élelmet ajánlani az embereknek.
Kérdés
Akkor tehát mi egy közös jólétet építünk, nem?
Válasz
Mi természetesen egy olyan állapoton dolgozunk, ahol mindenki megkapja az ételt, a fedélt a feje fölé, a ruhát, az egészségügyi ellátást, és így tovább. Az életszükségletek nem egy darab kenyér és egy pohár víz naponta. Mi egy normális létezésről beszélünk, de nem többről. Ezen felül oktatjuk az embereket, hogy kaphatják meg az ideális beteljesedést más forrásból, ahelyett, hogy a „civilizáció áldásai” után rohannának.
Ez mindenkippen a végéhez közeledik, és emiatt semmit nem tehetünk. A világ a válságba süllyed, amelynek azt kell demonstrálnia a számunkra, hogy nem fogyaszthatunk többet, mint amire szükségünk van. Az emberek talán nem akarják ezt elfogadni, azonban a természet ezt eléri, akár szeretjük, akár nem. Mind emellett nem tudjuk elmagyarázni a tömegeknek, hogy mi is történik, és nem mondhatjuk el nekik, hogyan kell cselekedniük, azaz hogyan épüljön fel egy új kormányzat, egy új, integrált világ, ha csak nem küldjük őket iskolába, tanulni.
Ahogy a kisgyermekeket tanítjuk, úgy akarjuk tanítani a felnőtteket, azokról a törvényekről, amelyek által a világ működik, a világ, amelyben most találják magukat. Végül is ha valaki nem fogja fel a teljesen integrált világ teljes, összefüggő működési mechanizmusát, akkor nem élheti túl azt, ami most történik. Nincs hatékonyabb és előnyösebb megoldás az emberek megváltoztatására, mint a globális oktatás.
Szeretné valaki megkapni továbbra is, amire szüksége van? Itt van, csak nem szabad elfelejteni, hogy el kell jönni a leckére, tanulni. Lázadni akar valaki? Ez nem fogja megoldani a problémáját.
Nemrégiben, Amr Moussa, az egyiptomi elnökjelölt, beismerte, hogy egy új kezdet helyett, a forradalom egy még mélyebb válságot okozott, amely soha véget nem érőnek látszik. Ezekben a szavakban őszinte fájdalom volt, nem számított az események ilyen kimenetelére. Ez nem az ő, vagy elődjének, Mubaraknak a hibája. Ők egyszerűen nem látták a folyamat egészét. Az emberek azt hiszik, egy új kormány megtalálja az alapokat, azonban a pénz önmagában használhatatlan.
Ezért nincs más út, ki kell találni, mennyi szabó, földműves, és más munkás szükséges annak érdekében, hogy a termelés szükséges területein megmaradjon – ez a lakosság néhány százaléka – a többieket el kell küldeni tanulni. Nincs más alternatíva, ez az egyetlen, aminek működnie kell. Ez az egyetlen megoldás, amely felkínálja az embereknek a szükségleteket, hogy ne lázadjanak, és megértsék, nincs hova menni, csak egy új világba, rgy integrált rendszerben élhetünk.
Az igazság az, hogy beléptünk egy sokkal inkább egy új területre léptünk, mint válságba, egy új formában kell működnünk, más szabályok szerint. Keresztül kell mennünk ezen a szűk keresztmetszeten, annak érdekében, hogy elérjük a teljességet.
KN
