Kézikönyv a jósághoz
Mi egy ismeretlen valóságban vagyunk, és napjainkban, miközben egy ilyen világban létrezünk, még mindig nem értjük pontosan hol vagyunk, kik vagyunk, milyen program által fejlődünk, és milyen cél irányába haladunk. Semmit nem értünk az életünkből, takarások rejtekében élünk, és önmagunkat okosnak és intelligensnek érezzük, mintha lenne tudásunk, véleményünk, és szabad akaratunk.
De amikor csapások és szenvedés ér el minket, megértjük, hogy képtelenek vagyunk bármire, nem értünk semmit, és esélytelenek vagyunk intelligens módon viselkedni. Pontosan a válság alatt láthatjuk, hogy semmilyen lehetőségünk nincs a valósághoz helyes módon viszonyulni, csak problémákkal szembesülünk, és még a legkisebb képességünk sincs megérteni azokat. Még ha néha meg is értünk valamit, mondjuk egy milliméternyit előre az időben, ez nem ad lehetőséget az állapotunk megváltoztatására, és arra, hogy másképpen viselkedjünk. Még ha el is döntjük, hogy valóban szükségünk van változásra, és arra, hogy elkezdjünk másképpen viselkedni, nincs erőnk megváltoztatni a viselkedésünket. Mit kezdjünk tehát ezzel a döntéssel, ha nem tudjuk megváltoztatni magunkat, befolyásolni egymást, és az egész világot?
Még amikor látjuk is, hogy csak kárt okozunk magunknak, és szerencsétlenséget, és valójában a halálba vezetjük magunkat, sem tudjuk ezt megállítani. Milyen gyalázatosan jelentéktelenek vagyunk! Be kell fejeznünk az önmagunkra irányuló élvezetekbe zárt létezést, amely teljesen meggyilkol minket, ha nem szerezzük meg a Tórát, az egoista vágyak korrekciójának eszközét, hogy a legalacsonyabb pontból kiindulva, a halál előtti pillanatban, elkezdjünk visszaemelkedni a csúcsra teremtő szintjére, a lehető legmagasabb minőséghez, az adakozáshoz.
Ezt az eszközt nevezzük úgy, hogy, “Torah,” ami sokkal fontosabb, mint bármi más. Ennélkül, nincs esély bárminek az elérésére. Nem tudunk a szenvedés útján fejlődni. A csapások elérték, hogy kutatni kezdtük a bajból való kikerülés összes lehetőségét, és a végén magához a pusztuláshoz vezet el bennünket, hogy elkerüljük a szenvedést. Amikor a vágy érzi a határtalan szenvedést a teljes szembenállása miatt a Fénnyel, le akarja magát teljesen nullázni, inkább bármi legyen, mint a szenvedés.
Akkor tehát a Torah az egyetlen eszköz, amely az élethez, a korrekcióhoz és a valódi létezéshez vezet minket. Ezért nincs szenvedés útja, a Torah útja nélkül. A Torah azért lett feltárva az emberiség számára, hogy az emberek képesek legyen használni. A helyes formában kell feltárnia mindenkinek – mint a Reformáló Fényt. Azonban ha nem helyesen használjuk a Torah-t, azaz nem értjük meg, akkor a szenvedés útját követjük. Ha korrekt módon használjuk a Torah eszközét, akkor a Torah útját, vagyis a Fény útját követjük. Ha valamilyen módon, a kettő között vagyunk, akkor a „földi úton” fejlődünk.
Ezért nagyon fontos Baal HaSulam „Az Istenség feltárása (Matan Torah)” című cikke, mivel ez beszél nekünk arról, hogyan kaphatjuk meg a Torah-t. A Torah felülről lett az emberiségnek átadva, és alul jelenik meg a Torah megszerzése. Minden szenvedés abból származik, ha nem használjuk a Torah-t megfelelő módon. Minden a mi erőfeszítésünkön múlik, ami a jóságra irányul. Ezért semmi másból nincs hiányunk, kivéve ezt az eszközt! Tehát találjuk meg, hogyan kapjuk meg a Torah-t, és érünk el a jósághoz!
KN
