Megnyalja a száját, ha látja a tejfölt
Kérdés:
A szégyen a spirituálitás szerint, ez egy fajta bün?
Válasz:
A szégyen, az egy gyönyörü tulajdonság. A szégyen megkülönbözteti az embert az állattól. Nincsen más megkülönböztetés. Csak a szégyenben van a külömbség, azaz az felemel engem az elő szint fölé.
Mondjuk, mindegyikünk olyan mint az állat. A különbség csak akkor jelenik meg, amikor én elkezdem szégyellni magamat. Ez annak a jele, hogy elkezd épitkezni bennem az ember.
A mi világunkban mindenki tolvaj, de sokan félnek lopni. Ezt a félelmet hivjuk szégyennek. Félünk, hogy valaki meglát, elfognak, keresnek, megvernek, és stb. Röviden, a félelem tart vissza minket a lopástól. A macska is ha egy párszor kikap, már nem keresi a tejfölt, bár kívánja azt, tavolságból tiszteletben tartja. Ő már felfogta, hogy nincs mit itten keresni.
De létezik egy másik félelem is, anélkül hogy annak eredménye közvetlen kapcsolatban állna velem. Tegyél amit csak akarsz, az egész világ a kiszolgál téged, mint az álomban, amikor te egy üres útcán mész és az összes ajtok kinyilnak előtted. Űzletek, autok, minden a tiéd és minden szabad. Bár te nem akarod, miért? Mert, te növekedni akarsz, úgy hogy te a szégyen erejét használjad a sorsod megjelölésére.
A szégyen a kibocsájtó érzete. A kibocsájtó érzése nélkül, nem tudjuk megszerezni az adakozást. Mivel, a kabbala tudománya, a Teremtő felfedezésének a módszere nélkül, nem lehet végrehajtani semmiféle cselekedetet az adakozásra, nem lehetséges korrigálni egy vágyat sem a 613 spirituális vágy közül. Ha a fénytől nem szerzed meg ezt a tulajdonságot, akkor te nem vagy képes semmit magadtól tenni. És ez már nem korporális szégyen, hanem spirituális szégyen.
Ugyanakkor az állatok nem éreznek szégyent, de lehet félni a büntől, bűntetéstől. Akkor miben a különbözik mi “szégyenünk” az állatnál?
Valójában mi világunkban nincsen szégyen, hanem a félelem a bűntetéstől.
bs
