A legbiztosabb hely a világban
Kérdés:
A külső társaság mindig a megaláztatástól való félelem által tol előre, kárt okozva az énemben. Igy én állandoan érzem a kést a nyakamhoz fixálva, nem tudom megállítani magamat a fizikai versengésben. Miért nem történik ez a csoportban?
Válasz:
Valójában, léteznek olyan állapotok, hogy az ember akarja azt, hogy leszúrják, amely a külső inger forrása, azért mert ő nem képes felébredni magától. Habár ez a hozzáférés nem igazi. Csak az ember még nem képes arra elrendezze magát és környezetét erre az ösztönzésre, hogy a csoport és a könyvek tegyék a kést a nyakához. De ha ő képes erre, akkor adnak neki időt, még egy kicsit és még…és a csoport is magára kell vegye ezt az felébresztő funkciót, és gondoskodjon a személyről.
Általában mi két útun fejlődünk: vagy a szenvedések útján vagy a Tóra erejével. Ez a közös kapcsolattól függ, a személy és a csoport között: menyit fektetek én bele és én menyi reakciót kapok vissza tőlük.
Én garanciát és biztositást kell kapjak tőlük. Például: a csoportba én úgy kell érezzem magamat mint egy gyermek, hogy az anyja keze rajta van. Hol van a világban biztossabb hely mint ez? Ahol te el tudsz aludni és nem aggódsz semmi felöl, és távol vagy mindentől ? A gyermek lecsilapodik az anyja kezében, nem akar aludni a gyemekágyban, ő nem akar semmit, csak ott akar maradni, abban a helyben ahol nincsenek bajok az ő meglátása szerint.
Ez az elkötelezettség nem csak a kisbabánál vannak, hanem az anyjánal is. A természet szükségessé teszi, és mi el kell érjunk ehez, a mi természetünk fölött. Képzeld el magadnak, hogy a csoportban olyan vagy mint a kisbaba, az ők kezük rajtad, és te mint a kisbaba a csoport kezében.
bs
