A leválasztott lelkek a Fénytől
Mit jelent leválasztott lelkek?
A megszerzes iránti vágy, amely bele lett nyomtatva a lélekbe, ez szétválaszt és “levág”, téged a felső fénytől, mert a forma változás az, amely elválaszt a spirituálitástól. A lélek eredete az, amely a határvonalra utal az Acilut világa és a Beria világa között.
A Teremtő egy vágyat teremtett, a megszerzés iránti vágyat a “Létezést a semmiből” (“Jés mé Ain”). Ez az egyetlen tulajdonság. A spirituális világban nem létezik hely, ezért mondjuk egy csepp, egy pont, egy paraméter. Ez szimlán vágy, amely kapni akar, mivel van benne egy “atom”, “az elementáris része”.
Az összes többi ami a vágyban létezik, a Teremtő adakozó vágyából érkezik. Mert a Teremtő kitölti a vágyát a teremtménynek, és átadja az Ő tulajdonságát , az adakozas tulajdonságát, a Teremtő érzékelését. És ebből a teremtmény vágya elkezd fejlődni.
Ugyanaz történik a Tabur alatti Gálgáltában, hogy ő nem képes átmenni, mert ott található a megszerzés iránti vágya, amely nem képes adakozni. Mivel a Bina ereje az adakozás ereje ( a Szág pontja) belehelyezi magát oda, az ő adakozás tulajdonságát, amely szétterjed a Tabur alatti Gálgáltában és összevegyül a Malchuttal.
Ennek eredményeként, a Malchut feloszlik két részre: Felső részre, amelyben szétterjed az adakozás tulajdonsága, és az alsó részre, ahol megmarad a megszerzés vágya. Ebben a részben tilos kapnia fényt, azért, mert nem képes átmenni az adakozásra és csak akkor lehetséges ha elvégezi a megszoritást (cimcum).
Igy létrejött levágás, amelyet nevezünk “Párszá”, amely elválasztja a felső részt, amelyet hivunk Acilut világa (ennek értelme “a benne, az Ő helyén” (“Eclo”) . Miután a Bina oda leereszkedett, ő szentesitette és korrigálta azt a helyet, úgy hogy lehetősége legyen kapni azért, hogy adakozzon. Mintha a Tabur felett a Gálgáltában.
Innet ered, hogy az Ein Sof világtól a Párszáig, a vágyak képesek kapni Fényt azért, hogy adakozzon. Ezért létrejön egy különbség az Acilut világa és a BYA világai (amely, Beriá, Jecirá, Asziá világok) között, amelyek a Párszá alatt találhátok. Ezt a különbséget nevezzük “a lélek nincsenek leválasztva”. A vágó pont (Parsza) felett, a lelkek össze vannak kapcsolodva együtt. És ha mi felemeljük ezeket a vágyakat, vagyis a korrigáltakat, a BYA világaiból, a Pársza felett az Acilut világába, akkor elérünk az Istenséghez (Shechine, Izrael gyülekezete, az összes lelkek összegyüjtve) és összekepcsolodunk a többiekkel. Ez nevezzük Málchut de Acilut-nak.
A Málchut de Ácilut világában nincsenek elválasztva a lelkek, ott csak egy lélek létezik, amelyet Ádámnak nevezünk. De lent a Parsza alatt vannak a szétválasztott lelkek, korrupt, korrigálatlan, széttört komponensek, amelyek el vannak távolitva az ego által, amely őket uralja. Tehát a “szétválasztott lelkek” (“mahcevet a nésámot”) ezek a Pársza alatt vannak a lelkek komponensei összetörve, és felette a Parsza felett a különleges, összekapcsolt lelkek.
A vágó pont választja el a világokat, az Acilutit a BYA világaitól, amelyet Párszá”-nak hivunk. Ez a vágó pont választ el az összekapcsolt lelkek, és a széttört, elválasztott lelket között.
