Dr. Michael Laitman

Az elviselhetetlen megkülönböztetés a Teremtőtől

Amennyiben a Teremtő, az Ő teremtő alapgondolatával egyetemben, nem lett volna arra kötelezve, hogy minket az evolúció megmagasabb fokára emeljen, akkor nem kellett volna Neki megteremtenie bennünk azt az érzést, hogy mi különbözőek vagyunk Tőle. Nem az a lényeg, hogy különbség van az Adakozó és a megszerző között. nyilvánvaló, hogy a Teremtő irányít. Ő a Jó aki Jót cselekszik. Ő abszolút, és azáltal hogy Ő az adakozó, ő “értelemszerűen” megszerzőként teremtett meg minket. Mi nyilvánvalóan nem érzünk szégyent azáltal hogy elfogadunk Tőle. Miért lenne az probléma hogy elfogadjunk Attól, aki Adakozik? Végül is ez az ahogy Ő megteremtett minket.

A szégyen azonban kizárólag a különbség azon érzetéből adódik, mely a Teremtő által lett teremtve, azaz azon magunk és Ő közötte érzett szétválasztásból, mely által mi úgy kezdjük érezni, hogy megszerzésünk hibás. Ez a szabály kivetül a mi világunkba ugyancsak, ahol mi kényelmetlenül érezzük magunkat amikor valami élvezetet kapunk egy olyan személytől, akivel különleges kapcsolatban vagyunk, mely kapcsolatban a másik rendelkezik a magasabb státusszal.

Itt létezik még egy probléma. A spiritualitáshoz hasonlítva, ez a mi szempontunkból egy ellentétes formát vesz fel, és azt a kérdést teszi fel: Képes vagyok-e megszabadulni a szégyen érzetétől? A spiritualitásban azonban a kérdés az, hogyan tudom felerősíteni a szégyen érzetét, mivel az egy eszközzé válik önvizsgálatom számára, egy olyan eszközzé mely képes saját gonoszságomat tudatosabban felfedezni.

Mint tudjuk, a gonosz felismerésén kívül, semmi másra nincsen szükségünk. Minden mást a felső Fény végez el. Végül is mi is ez a gonosz? Nem arról szól, hogy én megszerző vagyok természetemnél fogva. Akkor fedezem fel mennyire gonosz vagyok, amikor rájövök hogy valójában milyen hatalmas a különbség saját és a Teremtő tulajdonságai között.

Én arra vágyok hogy nagy mértékben megnagyobbíthassam ezt az érzékelést, mivel ez vezet engem arra, hogy korrekciót kérjek. Mi ezt a könyörgést úgy tekintjük, mint a “Könnyek kapuja”-t. Az érzékelés szükséges részletei összegyűlnek bennem ameddig gonoszságom tudata végre egy sikoltásra késztet engem, mivel nem vagyok többé képes elviselni a Teremtő és magam közötti egyenlőtlenséget.

Ezáltal a gonosz nem egyszerűen egy különbség a megszerző és az Adakozó között. Nyilvánvalóan a Teremtő ad, és én elfogadom azt. Ez az elrendezés megmarad az összes spirituális szinten, a végső korrekciókor és még azután is. A probléma abban rejlik, hogy tudatára ébredjünk a belső minőségi különbségnek a saját és a Teremtő tulajdonságai között. Ez okozza bennem a szégyen érzetét.

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,130 seconds.