Dr. Michael Laitman

Az értelemre vonatkozó kérdés elő való menekülésben élni

Egy olyan valóságban vagyunk, ahol évezredeken át kell fejlődnünk. A kezdetekben barbárok voltunk, fogalmunk sem volt hogyan és miért – de valódi állatok voltunk. Majd elkezdtünk emberi viszonyokat építeni egymás között, társadalmat formálni, és technológiát fejleszteni.

Így, fokozatosan, mindezeken az eseményeken keresztül, felfedeztünk egy folyamatot, amely célirányos volt az első pillanattól. A vágyak új arculata tárult fel az emberiség számára, folyamatosan előre nyomva a fejlődésünk új menete irányába minket, hogy beteljesíthessük magunkat. Azonban ha egyszer elértünk egy bizonyos állapotot a fejlődésben, elkezdtünk megtapasztalni olyan vágyakat, amelyek nem elégíthetők ki ebben a világban.

Az ember hirtelen elkezd dolgokon gondolkozni, amelyeket nem talál meg maga körül. Étel, szex, család, pénz és tudás különböző kombinációkban – ez a teljes választék. Látszólag mi egyéb lehetséges itt ezek kívül? Mégis egy nap, az ember új kérdésekkel szembesül, a gyökereiről, a létezés okáról és értelméről. Hirtelen észreveszi, hogy minden dolognak van oka, folyamata és eredménye – azaz kezdete, fejlődése és vége. Úgy látszik, én sem vagyok kivétel…

Ez a kérdés már nem az állati szinthez tartozik, hanem a bennünk rejtőző emberhez. Ameddig ez nem bukkan fel, a teremtmény olyan emberi formát birtokol, amely nem tesz fel az élet értelmére vonatkozó kérdést, vagy nem is kérdezi meg más ezt tőle, elégedett az önbeteljesítés rendelkezésére álló formáival és módszereivel. De amikor arról beszélünk, hogy valaki tudni akarja, hogy „Miért létezem? Miért vagyok itt? Honnan jövök és hová tartok?” Hogyan kaphat mindezen kérdésekre választ valaki?

Először fel kell tárnia az esedékes kérdést, mivel az nem is olyan egyszerű. Mindenki felteszi ezt a kérdést, de az egész probléma nem a kérdés mélységében rejlik, hanem az irányában. Végül is a kérdés maga az edény, azaz a Kli.

A végén az ember teljesen összezavarodik. Emellett a természetünk által törekszünk az önbeteljesítésre, amely miatt cselekedetek sorozatát hajtjuk végre, szokásokat és viselkedés mintákat veszünk fel. Teszek valamit, hogy jól érezzem magam. Tehát felveszek egy szokást, amely segít a pszichológiai kompenzációban és a vélt öröm megszerzésében. Ez az, ahogy megnyugtatjuk, álltatjuk magunkat, elkerülve a nyugtalanító kérdések, azok teljes mélységében, kikerülve az igazsággal való szembesülést. Nem érdekel minket az igazság, kizárólag a belső kényelem és nyugalom.

Másképpen megközelítve, nem vagyok elégedett, az új edény, vagy vágy birtoklása miatt érzett veszélyek miatt, amely állandó kutatásra, keresésre sarkal, elemzésekre kényszerít, és belső szenvedést okoz. Elméletileg élveznem kéne ezt, mivel ez az, ahogy fejlődök, és a fejlődés sokkal fontosabb, mint egy múlékony érzékelés. Azonban mit tegyek, ha enélkül is képes vagyok kielégíteni magamat és ennek a belső tűznek a visszafogása mellett is jól elvagyok? Amim van, az elegendő a számomra.

Hamarosan túllépek az életemet csak fárasztó és bosszantó nehézségein. Az öregség eléri az embert, aki megelégszik ezért a kevesebbel is a nagyszerű helyett.

Így, a problémánk, és a nagy ellenségünk a hétköznapokban rejlik, amikor a mindennapokba elkezd megjelenni a spirituális szint – azaz az emberi szint bennünk.

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

63 queries in 0,672 seconds.