Képtelenek vagyunk az “adásért” /Lisma-névért/ szándékot felfogni, mert mindig kapni akarunk örömöt, ami az adás ellentéte. Ami az evilágban adásnak érződik, az is mindig kapni-akarás indirekt módon, csak az egó adást játszik.
A megtört szív ajándéka
Jul. 9, 2011 8:51
Ezért nem érthetjük a Lisma adást egós haszon nélkül. A Bál HáSzulám azt írja a Sámáti No. 5 -ben (a “Lisma a feni ébredés és miért kell hozzá lenti ébredés is”) hogy itt a világban az emberi agy nem tudja felfogni, hogy lehetséges ilyesmi, mint az adás cserebere nélkül.
Amikor az ember a csoportban elkezd dolgozni a szolgálaton, az adáson, rájön, mennyire képtelenség ez a cél. Hogy is tudná leállítani, hogy magára gondoljon, hogy egy gondolata is legyen “kifelé” a másik felé, anélkül, hogy cserébe akarna magának valamit? Tórát és Micvát, a tant és a kijelölt parancsot megérti, mert ezek azt ígérik, hogy kap cserébe valamit a tanulásért és a végrehajtásért: elérést tudásban. Enélkül nem képes az ember semmit tenni.
Írva van “Ízleld és lásd, hogy a Teremtő jó.” Tehát ízlelni kell, vagyis érezni, s csak akkor lehet megérteni.
Akkor miért kell erőfeszítéseket tenni az Elfogadás – kabbala – tana szerint, ha semmi se segít, amíg a Teremtő nem adja oda nekünk ezt az adás-késztést? Nem elég várni, míg megkapjuk?
Ha a szív mélyéből kérünk, az az igazi ima. Amikor 100%-ig biztos vagyunk, hogy csak a teremtő maga tud segíteni. Mi mást tehetnénk, meg kell teremtenünk magunkban s ehhez a megtört szív segít hozzá. Csak a kétségbeesett padlófogás után tudjuk igazán látni, hogy csak a Teremtő segíthet, s akkor a teremtő meghallja az imánkat: megteremtjük a saját elképzelésünket róla.
Rengeteg erőfeszítés kell, lépésről lépésre s lassan jutunk el a mélyebb megértésig, hogy mennyire képtelen vagyok ezt megtenni! Egyre mélyebben érzem a szívem vágyát, és végül megteremtem az igazi imát.
[47215]
From the 1st part of the Daily Kabbalah Lesson 7/5/2011, Shamati #5
