Mint az agyag a Mester kezében
Ne úgy képzelje el senki a Teremtőt, mint aki valahol messze van, egy távoli világban, elválasztva mindenkitől. Minden a mi vágyunkban létezik, és önmagunkon belül tárul fel.
Úgy tűnik a számunkra, hogy a teljes valóság rajtunk kívül létezik, valahol messze, és hogy az szintekre oszlik, kövületi, növényi, állati, és a beszélő rétegekre, amelyek közelebb, illetve távolabb esnek tőlünk.
Úgy tűnik az embernek, mintha ez nem ő, mintha ez egy külső, idegen dolog lenne, de ez a zavarodottság az első pillanattól adott a számára, mint a törés következménye. Azonban ahogy elkezd dolgozni, az adakozás elérésén, fokozatosan, az adakozásra való készenlétének és az egoizmusa feláldozásának megfelelő mértékben, elkezdi érzékelni az univerzumnak ezeket a részei a lelkében, amelyek ma külsőnek és idegennek tűnnek a számára
Magától értetődően minden hozzá tartozik, csak külsőnek tűnik, az érzékelési problémák miatt.
Ezen az úton a Teremtő felébreszti a személyt a meghívásával, és minden lehetőség megragadásával, amivel az ember egyre érzékenyebb lesz az adakozásra adott megfelelő válaszra. Neki csak végre kell hajtania az utasításokat, növekvő precizitással. Ezért nevezik a Tórát „instrukcióknak (Oraa) hogy használhassunk minden megkapott eszközt ebben a világban (a tanítót, és a csoportot, the) és meghaladják azt..
Lényegtelen, hogy valaki nem érti mit is csinál, csak, mint egy kisgyerek játszik egy játékot. Ha valóban vágyik a spiritualitás elérésére, és kész eltörölni magát a tanítóval, a csoporttal és a tanulással szemben, annak érdekében, hogy megváltozhasson az ő segítségükkel, és egy formálható agyaggá váljék a kezükben, és elkezdje érezni a benne zajló változásokat.
Az ember nem tudja, honnan érkezik mindez. A kabbalisták azt mondják, hogy ezek a Körülölelő Fényből érkeznek. Azonban mi nem érzékeljük a Körülölelő Fényt, mivel ez nem lesz belső fénnyé, ezért csak a hatását tapasztaljuk meg, mint eredményt. Hirtelen elkezdünk egyre többet megérteni és érezni, és egyre készebbek leszünk az adakozás, a tanító és a csoport befogadására.
A Körülölelő Fény ezen a módon működik, minden a mi, változásra irányuló érzékenységünktől függ, amit meg kell szereznünk. Kívánnom kell ezek megtörténtét, közvetlenül bennem, a vágyaimon belül, akarnom kell, hogy a Teremtő képe, azaz az adakozó képe beöltözzön a lelkemben, azaz a kapni akarásra irányuló vágyaimban megjelenjen a adakozás formájának megszerzése.
Ezáltal elérem az összetapadást, érzékelni fogom, hogy fonódok össze a Teremtővel, önmagamon belül. Azonban azzal, hogy kapcsolódom a Teremtőhöz, benne létezem, és Ő pedig bennem. Ezért nevezik Őt úgy, hogy Teremtő (héberül Bo-Reh) azaz “gyere és láss.”
KN
