Utolsó csalódás a vidám találkozás előtt
Amikor a Teremtő küld nekünk szenvedéseket, ez arra szolgál, hogy ne legyen élvezetünk közvetlen módon. Mivel a teremtés célja az volt, hogy a személy hasonló legyen a Teremtőhőz – teljesen olan mint Ő! És ne kapjon csak úgy szimplán. Csak úgy szimplán, az élet erejét kapják tőle azok, aki a kövületi, növényi és állati szintekhez tartoznak. De az ember szint az, jelenti “hasonló a Teremtőhőz (“Domé le Boré”). Ezért az összes kövületi, növényi és állati szintek békében élik az életüket, bár néha szenvedéseket kapnak, amelyek az ember hibájából fakadnak, azért mert az ember nem tölti be a kijelölt feladatát.
De ezzel szemben az ember állandóan szenved…ő nem képes megtölteni magát és az egész fejlődése az állandóan növekvő élvezetek iránti vágya, mely egyre nagyobbá és szelektivebbé válik, kényszeriti az embert állandóan új megtöltések után szaladni. Ő állandóan reméli, hogy most kapja meg, de minden alkalommal semmi nélkül marad. Ő véglegesen kétségbeesik és egyből rájön, hogy igy nem folytathatja tovább! Ő már nem hiszi, hogy ebben az életben az ő őnző magatartásával és a végtelen futással az élvezetek után lehetséges hogy elérjen valamit is.
Minden el van rendezve már kezdetben, azzal a szándékkal, hogyan forgassa az embert és az elkezdjen keresni, nem azért hogy megtöltse a vágyat, hanem hogyan szerezze meg a fény formáját, a házigazda formáját, azaz nem hogy megkapja magát a fényt, hanem annak tulajdonságát – a Teremtő tulajdonságát akarja. De a hazigazda formája, az adakozás formája, bele kell öltözzön a teremtménybe. Ezért a sóvárgás az adakozásra, az adakozás formája iránt beleöltözik az élvezet vágyába, ami jelenti “Szürő”(“Maszach’), és a “Visszverő Fény” (“Or Hozer”) kombinációját. Ez egy új magatartás, nem önző, amely nem viszi oda az embert, hogy végül is kétségbe essen, azért mert nem tudja kitölteni magát egoista módon.
Ezért ő meg kell változtassa az összes élettel való attitűdjét, és ahelyett hogy szaladjon az élvezetek után – kezdjen el szaladni a Teremtő hasonlatossága után, hogy az a hasonló forma beleöltözzön az emberbe. Ebben az esetben az élvezet vágya, amely megszoritotta az önzőségét, felszerelve szürővel és Visszaverő Fénnyel, megszerzi ugyanazt a formát mint a Teremtőé, azaz az adakozás vágyat. És akkor a Felső Fény beleöltözik az adakozás formájában és az ember részéről – vissza a Teremtőhőz egy kölcsönös örökkévaló módon.
Ott, az élvezet iránti vágyban, az emberen belül, megvalósul a találkozás az ember és a Teremtő között. Azért a Teremtő igy van elnevezve – “gyere és lásd” (Bo Re), mivel te felfedezed a Teremtőt saját magadban és nem más helyen.
bs
