Globális válság megoldás: változzunk meg, hogy megfeleljünk a világhoz
Jul. 13, 2011 12:52 pm
Kérdés: Itt nehéz megérteni, hogy miben különbözik a jövő a jelentől, s hogy váltunk tehetetlenné a válság megoldására és a fejlődés megfelelő használatára?
Válasz: Mert mostanáig mi emberek úgy mentünk át változásokon, hogy az egónk fejlődött és a környezetet alakítottuk úgy, hogy hozzánk alkalmazkodjon. De mára nem fejlődik már tovább az ego, ez befejeződött. Tehát nem reformálhatjuk tovább a környező világot. .
Ez megfordul mostantól. Ma a természet,a környezet változik meg: integrált globális szisztémát alakít ki, amihez alkalmazkodnunk kell, integráns részévé kell válnunk a világnak.
Más szóval ez a fázis nem az emberi egoizmus átalakítása, amelyben eddig az ember diktálta a természetnek, hogy feleljen meg neki. Hanem az embernek kell alkalmazkodni miközben a természet a szemünk előtt változik. Ez paradigma váltás, eddig nem akartunk belül változni, hanem a környezetet változtattuk a szükségleteink kielégítéséért, s most a világ kényszerít alkalmazkodásra.
Tehát megfordul az irány: nem az ember felől a környezet felé, hanem a környezet felől az ember felől. Azaz, a világ, a természet , a környezet ara kényszeríti az emberiséget, hogy változzon meg belül. Ilyen még nem volt. Az ember nem vette komolyan a természetet: „a cél, mindent elvenni, ami kell nekünk”, mondtuk, vagyis minden szolgálja ki az egót.
És most az emberiségnek meg kell változni, nem a környező természetnek kell változni. Tehát „látni” kell a természetet és harmóniát kell keresnünk vele. A természet valójában a teremtő. Vagyis fel kell magunkban tárni a természetet, azaz a teremtőt, úgy, hogy megváltozunk, hogy olyan adó-szintre érjünk, mint Ő.
Ez a visszafordíthatatlan helyzet, amit „válságnak” nevezünk. Nem lehet kimászni belőle, amíg nem értjük ezt az új paradigmát: erről szól ma a lét, hogy ne a környezetet változtassuk a magunk kedvére, hanem magunkat a világ kedvéért. Ha tovább is a természetet akarjuk a szolgálatunkba állítani, akkor szembekerülünk vele. És akkor természet meg fog törni, szenvedéseken át.
