A világmindenség középpontja
Baal HaSulam, A tíz szfíra tanulmánya, 1.rész, „Kérdések és válaszok táblázata a kifejezések jelentéséről.”: 39. Kérdés: Mi az a középpont? (Nekuda Emtzait)? Ez a Behina Dalet (negyedik fázis) elnevezése a Végtelen Világban (Ein Sof) Ez az Ohr Ein Soffal (a Végtelen Fénye) való egyesülése utáni neve ennek a fázisnak.
Mi csak azután kezdjük érzékelni magunkat, a létezésünket, amikor elértük a negyedik fázist. Mindennek az oka az, hogy a saját létezésünket, csak a felső gyökerünkkel összehasonlítva tudjuk érzékelni.
Ez az érzékelés, csak az utolsó, negyedik fázisban tárul fel, annak is a negyedik fázisában. (Behina Dalet de Dalet). Azért, mert a negyedik fázis az, ahol, az élvezetre irányuló vágy, elkezd öntudatra ébredni. Minden előző fázisnak belsőleg kell feltárulni benne.
A nulladik fázis, az első, második és a harmadik fázis, le van választva a gyökérről, és ezek beépülnek a negyedik fázisba. Az utolsó, negyedik fázis gyűjti össze az összes előző fázis tapasztalatát, és tárja fel önmagát, és a kapcsolatát a Teremtő irányába, azaz ez a fázis éri el, és teljesíti be mindazt, amit a felső módosít rajt, az előző fázisokhoz viszonyítva.
A negyedik fázisnak a negyedik fázisa fedezi fel magát úgy, mint az élvezetre irányuló vágy. Az ő felső részében bukkan fel a megértése és a felfogása a gyökerének, miközben az alsó része, a saját helyzetében, a Teremtővel való viszonynak a felfedezésre adott válasza, már nyilvánvaló. Ez a reakció, ez a válasz a szégyen érzése, amely miatt végrehajtja az Első megszorítást (Tzimtzum Aleph).
Ahogy írva van, ezt a fázist nevezzük középső pontnak (Nekuda Emtzait) “a Végtelen Fényével való egyesülés után (Ohr Ein Sof),” azaz a Végtelen teljes Fénye feltárul benne, mielőtt érzi a szégyent, és megszorítja magát.
Mindez a negyedik fázisban koncentrálódik (Dalet) a határvonalon, ahol a felső része ennek lezárul, befejeződik. Ez a rész érzékeli a Teremtő hozzáállását a teremtmény irányában, ezáltal hozzátapad a Teremtőhöz, azaz befoglaltatja magát a Teremtőbe és lenullázza magát ezelőtt a Fény előtt, ami a Teremtő szeretete.
Ez pontosan a határvonalon történik, miután az alsó részben a felfedezés elkezdődik. A Teremtővel való egyesülés állomásában, ahol eléri a teljes egységet Vele, és a Hozzátartozást, szívének és lelkének minden porcikájával, a természete által, ennek az egységnek a mélységében hirtelen felfedezi a Teremtő valódi minőségét, amelyhez képtelen valójában kapcsolódni.
Ez azért van, mert nem magához a Teremtőhöz kapcsolódik, hanem a beteljesedéshez, amelyet Tőle kap. Ezért érzi a kapcsolatot Vele tökéletlennek. A Teremtőben még egy minőség van, az adakozás minősége, és ő ehhez nem képes ehhez kapcsolódni. Ezért elkezd szégyent érezni. A kapcsolat mélyében, és a Tőle való függésben – ahogy egy csecsemő teljesen az anyja által van ellátva – fedezi fel, hogy teljes mértékben ellentétes a Teremtővel.
Ez elképesztő szégyent kelt benne, mivel már a Teremtőbe befoglalva találja magát, a legközelebbi kapcsolatban Vele. Ez a szégyenérzet építi fel a négy ellentétes fázist, amikor eldönti, hogy mit tegyen ezzel az eltéréssel, ami a szégyenérzés gyökere, és elhatározza, hogy megszorítja magát és nem szerez meg Fényt többé. Aztán elkezdi kutatni, milyen módon egyesüljön az egyenlőség és a hasonlóság minőségének feltételei alatt a Teremtővel, és ne csak a megszorítás által, és végül azzá válhasson, aki mindent megkap.
Ez a középső pont, az egyetlen, amely teljesen egyesült a Teremtővel, mielőtt elkezdett a szégyenben égni, és az összes felsorolt cselekedetet végrehajtani.
KN
